Hazájukhoz hű nevet kaptak a szegedi hópárduckölykök

A májusban született három hópárduckölyök (Uncia uncia) a Börte, a Sagar és a Tenzing nevet kapta a látogatók javaslatai alapján a Szegedi Vadasparkban – közölte Veprik Róbert igazgató az MTI-vel.

TL
2012. 08. 02. 19:44
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A szakember elmondása szerint hagyomány, hogy az állatkertben születő kicsinyek nevére a látogatóktól várnak javaslatokat. Soha korábban nem érkezett azonban ennyi ötlet, összesen ötszáznyolcvan vendég küldött be jobbnál jobb, esetenként érdekes és furcsa névjavaslatokat.

Amikor a vadasparkban egy ritka faj egyedének nevet adnak, mindig igyekeznek olyat választani, amely utal az állat élőhelyére vagy az ott élő népek hagyományaira. Ezért a Gáspárhoz, Zeuszhoz vagy Hópihéhez hasonló nevek hamar kihullottak a rostán, de fontos szempont volt a nevek kiejthetősége is, így például a Brahmabandhab elnevezés sem aratott sikert a gondozók között.

A három nyertes javaslat így a Börte (Dzsingisz kán szerelme), Tenzing (az Edmund Hillaryvel a Csomolungmát elsőként meghódító serpa neve) és Sagar (a Csomolungma nepáli elnevezésének, Sagarmathának a rövid alakja) lett.

Az, hogy Gonggának, a Szegedi Vadaspark nőstény hópárducának három kicsinye született, nemzetközileg is ritkaságnak számít, mivel a Közép-Ázsia hegységeiben élő nagymacskaféle általában egy, legfeljebb két utódot hoz világra.

A látogatók augusztus közepétől láthatják a kifutóban a kölyköket, melyek másfél éves korukig maradnak anyjukkal, ezt követően Európa más állatkertjeibe kerülnek.

A hópárducok Közép-Ázsia hegységeiben élnek, kétezer méter fölötti magasságban. Számukat 4–6,5 ezer közöttire teszik, de ez a viszonylag nagy állomány mintegy 3 millió négyzetkilométeren szétszórva él, ezért nagy a populációk szétszakadásának és a beltenyészet kialakulásának veszélye.
Fogságban mintegy 450 hópárducot nevelnek. A fekete-fehér pöttyös, bársonyos szőrű jövevények szülei egy tenyészprogram keretében érkeztek nagyon fiatalon Francia- és Lengyelországból Szegedre.

A vadállatok áldozatukat lopakodva közelítik meg, főleg vadjuhra, vadkecskére, szarvasra, nyúlra és madarakra vadásznak. Időnként a háziállatokra is rátámadnak, ezért a pásztorok csapdával, puskával és méreggel is irtják őket. Az orvvadászat is csökkenti állományukat, értékes prémjük – amelyből egy bunda ára a tízmillió forintot is meghaladhatja – mellett a hagyományos ázsiai gyógyászatban használt csontjuk miatt is elejtik őket.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.