A magyar és külföldi tervezők mostanra ezerféleképpen is újraalkották a motívumot, a kalocsai és matyó hímzés pedig virágba borította a szekrényeket. Hol van már a terítő és a díszpárna, a divatvilág rácsodálkozott egy méltatlanul elhanyagolt, már-már elfeledett örökségre, és a legkülönfélébb módokon igyekszik életben tartani, sőt trendivé varázsolni azt.
A kalocsai hódítása
2011-ben a Gombold újra! pályázaton láthattuk először az újragondolt motívumokat, aztán az ipar- és képzőművészek, tervezők hamar felkapták az autentikus díszítőelemeket. Jöttek a dizájnversenyek, ahol rendre a magyar népművészet győzedelmeskedett, így került Jenson Buttonra is kalocsai mintás overall a Magyar Nagydíj időmérőjén. Közben az igényes, minőségi darabok mellett megjelentek a kínai piacon beszerzett, gyenge minőségű ruhákra varrt minták is, melyeket két-háromszoros áron értékesítettek a boltokban. Kevesen tudják, hogy egy-egy ilyen darabot a kalocsai asszonyok hímeznek ki egész napos, fáradtságos munkával, szinte éhbérért. A nyugdíj mellé jól jön, a kereskedők meg nem fizetnek többet.
Hagyományok és értékek őrzője
Hrivnák Tünde szinte az anyatejjel szívta magába a népi motívumok szeretetét, édesanyja és nagymamája is varrónőként dolgozott, kisgyerekkorától az anyagok, színek, fonalak bűvkörében élt. Játszótér helyett ruhát tervezett, babázás helyett varrt. Aztán Tótkomlósról Budapest felé vette az irányt, ahol mára üzletet nyitott és külföldön is sikeres, az eredeti kalocsai és mezőkövesdi mintával kézzel díszített, elegáns ruhákat tervez. Minden darab értéket képvisel, célja, hogy ne feledjük hagyományainkat és viseljük örökségünket.
– A divatvilág évtizedekig kirekesztette a magyar népi motívumokat. Mi hozta az áttörést?
– Az igazi népszerűséget mindenféleképpen Jenson Buttonnak és Lewis Hamiltonnak köszönhetjük, akik hihetetlenül kedveltté tették a kalocsai mintát, mikor 2011 júliusában a Forma–1 időmérőjén viselték. Ez volt a nagy áttörés, mikor a magyar emberek is kinyitották a szemüket az autentikus dolgokra. Voltak, akik eddig is együtt éltek a népművészettel, de a hétköznapi öltözködésben nem lehetett észrevenni.