Az igazság az, hogy a fenyegetés valós, ám korán sem olyan egyszerű, mint ahogyan azt olykor bemutatják. Nem túl valószínű például, hogy emberevő élőholtak lepjék el a földet, vagy titkos laboratóriumokból szabaduljanak el kitenyésztett fertőzések. Ami azt illeti, van elég halálos vírus és baktérium a környezetben anélkül is, hogy újakat kellene kitalálnunk.
Hogyan születnek új kórokozók?
Az egyik legnagyobb tudományos kérdést éppen az jelenti, hogyan születhetnek a természetben új típusú kórokozók: hol bujkálnak felbukkanásukig, és mi okozza megjelenésüket? Egyes elméletek szerint ezek a pusztító életcsírák meteoritok, por és kőzetek közvetítésével az űrből érkeznek hozzánk, ám ezt valódi bizonyítékokkal eleddig még nem támasztották alá. Sokkal valószínűbb, hogy végső soron az állatokban élő, már létező vagy mutálódott vírusok fertőzik meg az embert is, amikor gazdafajt váltanak. A terjeszkedéssel, szaporodással, őserdők kivágásával az emberi faj egyszerűen olyan helyekre is eljutott, olyan élőlényekkel is találkozhatott, amelyekkel korábban nem, és amelyek olykor veszélyes kórokat hordoztak. Néhányukról köztudott volt, hogy óvakodni kell tőlük – az már régóta ismert, hogy a szúnyogok, a kullancsok és a patkányok betegséghordozók lehetnek – ám néhány új, ismeretlen fertőzéseket terjesztett el.
Terjed, de nem a pusztítás szándékával
Például az 1994-ben Ausztráliában felbukkant úgynevezett Hendra-vírus eredeti forrása a gyümölcsdenevér volt, amely először a lovaknak adta át a kórt, akik aztán tovább fertőzték gazdáikat. Az 1998-ban megjelent Nipah-vírus, vagy a 2003-as SARS szintén denevérektől származik csakúgy, mint az először gorillákat megtámadó, majd róluk az emberre terjedő rendkívül agresszív ebola. Az utóbbi évek legnagyobb kihívását jelentő madár- és sertésinfluenza, illetve a legfrissebb fókainfluenza pedig már nevükben is hordozzák leggyakoribb gazdaállataik nevét. Az jelenleg is kutatás tárgya, hogy ezek az a kórokozók hogyan alkalmazkodnak aztán ilyen gyorsan megváltozott környezetükhöz, mitől válnak egyre ellenállóbbá az ellenszerekkel szemben, miképpen alakulnak ki új változataik. A szakértők szerint a legkönnyebben evolúciós szempontból magyarázható a dolog: a rendkívül gyorsan szaporodó (tehát nagy ütemben cserélődő) vírusoknak kedvező, ha új fajokban is megtelepedhetnek, hiszen így nagyobbak a fennmaradási esélyeik. Ami azt illeti, bármilyen furcsán hangzik, egy kórokozó számára az a legjobb eset, ha jelenléte nem okoz megbetegedést, mivel így nem pusztítja el a gazdatestet.