A tökök sem verik le a temetőlátogatást

Szerencsétlenül nagyot puffant a Halloween a keresztény mindenszenteken, illetve a halottak napján, míg a temetőlátogatás szokása derekasan állja a sarat.

Tökök ide, Halloween oda, rémmesék boszorkányai amoda, a szentek, halottak kétnapos ünnepkörét hosszú évszázadokkal ezelőtt magáévá tette a kereszténység. Török Csaba atya, a katolikus egyház médiareferens papja azt mondja, a mindenszentek és a halottak napja esetében is egyszerű a képlet, ha a gyökereket keressük – illetve a megszelídítés időpontját.

– A római Pantheon pogány templom szentelésének ideje az ünnep születésnapja, ez pedig IV. Bonifác pápához kötődik – mondja Csaba atya. Való igaz, és bár 609-től keresztény a Pantheon, egyetemessé november elsejei dátummal csak 835-ben vált az ünnep Jámbor Lajos frank császár elismerésére és IV. Gergely pápa engedélyével. A régi időpontot, a májusi pünkösdöt követő vasárnapot egyébként az ortodoxia megtartotta.

A halottak napjához tulajdonképpen az ezredfordulós világvégeláz kellett, no meg a bencés szerzetesek, Török Csaba érthetően utóbbiak nélkülözhetetlenségét hangsúlyozza az emléknap rögzüléséhez.

– A clunyi bencés szerzetesek belső reformja alakította ki, hogy a tisztítótűzben szenvedő lelkekért is imádkozni kell, így november 1-jén a „megdicsőült egyház” vagyis a szentek, 2-án a „szenvedő egyház” áll a középpontban. Aki pedig e két napon imádkozik, az maga a földi zarándokútját járó egyház – fejtegeti Csaba atya.

Úgy tartja, az ünnepkör őszi időpontja szerencsétlen módon találkozik a Halloweennel, a szellemek, démonok megidézésével. – Magyarországon eddig kevéssé tört be a „pogány” ünnep a halottak napjába, illetve a Mindenszentekbe, de ennek az lehet az oka elsősorban, hogy nem kapcsolódik hozzá népi folklór, hacsak nem vesszük annak a halotti tor hagyományát, ahol az ételből úgymond a halott is „részesül”. A tor egyébként is csak későn jelent meg „engesztelő áldozatként” a halott lelki üdvéért. Természetesen furcsa folyamat, amikor egy vadidegen nép saját szokásai boszorkányai, sütőtökje, rémmeséi rátelepednek az ünnep lényegére, de hát a gazdaság mellett a kultúra is globalizálódik, ezt látjuk a Mikulás és a karácsony esetében – mutat rá a katolikus lelkipásztor.

A temetőlátogatás legyőzhetetlen

A keresztény szokások közül azért természetesen megmaradt a halottak sírjainak látogatása; a temető a kereszténységben „szent mező”, éppen ezekkel a szavakkal írják le számos nyugati nyelvben a sírkert kifejezést. – Hitünk szerint a test fel fog támadni, addig pedig álomban van, ezért is fontos a temetkezés helye. A sírt jelképek is kísérik, nem véletlen a gyertya: ez idézi a húsvéti gyertyát, ami a feltámadt Krisztust hirdeti számunkra – folytatja Török Csaba, aki amellett sem megy el szó nélkül, hogy a korai keresztény sírok éppen olyan, sziklába vájtak voltak, mint Jézusé. Ma ezt a sírkő közvetlenül jelképezi. Halottak napja táján úgynevezett „búcsú” is nyerhető, erről Csaba atya a következőket mondja.

– Minden rossz cselekedetnek kettős vetülete van. Egyrészt bocsánatot kell kérnünk, másrészt viszont ez nem elég, jóvátételt is kell adni. Amikor eltöröm a nagymama értékes tányérját, az csak egy dolog, hogy bocsánatot kérek, és ő megbocsát. A bocsánatkérés Isten kegyelméből ugyan rendezi a helyzetet, az igazság megbillent egyensúlyát viszont helyre kell állítani, az elveszített jót vissza kell szerezni. A búcsúnak három „kategóriája” van: cselekedet, imádság és önmegtagadás. A középkorban az ima általi búcsú dominált, így igyekeztek elszakadni, elbúcsúzni a rossztól. Az imádság mögött viszont mindenkor ott áll az egész egyház, mi ezt úgy szoktuk mondani, hogy az egyház „kegyelmi kincsestára”. A halott ember lelki üdvéért imádkozni az esetleges „rossz egyenleg” jóvátételét segíti.

De hogyan néz ki vallási, felekezeti megoszlásban az ünnepkör? Török Csaba rámutat: – a Mindenszenteket a nyugati egyház ünnepli, az ortodoxiában a november 1-jei ünnep nem jelenik meg így. A halottak napja a halál utáni tisztítótűz tanításával van kapcsolatban, így utóbbi nincs a protestáns felekezeteknél sem. Mindeközben a protestánsok elismerik az üdvözülést, de a szentek tiszteletét elvetik, ezért nevezhető egyházi szempontból kifejezetten latin katolikus ünnepnek ez.

Török atya azért felhívja a figyelmet, hogy „jámbor szokásként” minden Istenhívőnél, felekezetnél és vallásnál jelen van az ima a halottakért, de külön szertartásrend csak a katolikusoknál van.