A tökök sem verik le a temetőlátogatást

Szerencsétlenül nagyot puffant a Halloween a keresztény mindenszenteken, illetve a halottak napján, míg a temetőlátogatás szokása derekasan állja a sarat.

A keresztény szokások közül azért természetesen megmaradt a halottak sírjainak látogatása; a temető a kereszténységben „szent mező”, éppen ezekkel a szavakkal írják le számos nyugati nyelvben a sírkert kifejezést. – Hitünk szerint a test fel fog támadni, addig pedig álomban van, ezért is fontos a temetkezés helye. A sírt jelképek is kísérik, nem véletlen a gyertya: ez idézi a húsvéti gyertyát, ami a feltámadt Krisztust hirdeti számunkra – folytatja Török Csaba, aki amellett sem megy el szó nélkül, hogy a korai keresztény sírok éppen olyan, sziklába vájtak voltak, mint Jézusé. Ma ezt a sírkő közvetlenül jelképezi. Halottak napja táján úgynevezett „búcsú” is nyerhető, erről Csaba atya a következőket mondja.

– Minden rossz cselekedetnek kettős vetülete van. Egyrészt bocsánatot kell kérnünk, másrészt viszont ez nem elég, jóvátételt is kell adni. Amikor eltöröm a nagymama értékes tányérját, az csak egy dolog, hogy bocsánatot kérek, és ő megbocsát. A bocsánatkérés Isten kegyelméből ugyan rendezi a helyzetet, az igazság megbillent egyensúlyát viszont helyre kell állítani, az elveszített jót vissza kell szerezni. A búcsúnak három „kategóriája” van: cselekedet, imádság és önmegtagadás. A középkorban az ima általi búcsú dominált, így igyekeztek elszakadni, elbúcsúzni a rossztól. Az imádság mögött viszont mindenkor ott áll az egész egyház, mi ezt úgy szoktuk mondani, hogy az egyház „kegyelmi kincsestára”. A halott ember lelki üdvéért imádkozni az esetleges „rossz egyenleg” jóvátételét segíti.

De hogyan néz ki vallási, felekezeti megoszlásban az ünnepkör? Török Csaba rámutat: – a Mindenszenteket a nyugati egyház ünnepli, az ortodoxiában a november 1-jei ünnep nem jelenik meg így. A halottak napja a halál utáni tisztítótűz tanításával van kapcsolatban, így utóbbi nincs a protestáns felekezeteknél sem. Mindeközben a protestánsok elismerik az üdvözülést, de a szentek tiszteletét elvetik, ezért nevezhető egyházi szempontból kifejezetten latin katolikus ünnepnek ez.

Török atya azért felhívja a figyelmet, hogy „jámbor szokásként” minden Istenhívőnél, felekezetnél és vallásnál jelen van az ima a halottakért, de külön szertartásrend csak a katolikusoknál van.