Kenmoku Ricuko elmondta, hogy gyerekként szeretett iskolába járni, és erős volt a tudás iránti szomja, ezért is tért vissza az iskolapadba nyugdíjasként.
Az 1931-ben született nő a II. világháború éveiben kezdte meg az iskolát, amikor a japán diákoknak az órák látogatása helyett a mezőgazdasági munkákban kellett segédkezniük a háborús gépezet élelmezése érdekében. A háborút követő nehéz időszakban Kenmoku már nem tudott visszatérni az iskolapadba, mivel családjának kellett segítenie életük újraépítésében, később pedig megházasodott és három gyermeke nevelésével foglalatoskodott a tanulás helyett.
A nő egy esti iskolában fejezte be tanulmányait. Ezeket az intézményeket a japán kormány annak idején direkt abból a célból hozta létre, hogy a világháború miatt az oktatásból kimaradt diákok pótolhassák tanulmányaikat.
A nő tervei szerint a következő tanévtől egy tokiói középiskolában fogja folytatni középszintű tanulmányait – Japánban a középiskola két három-három éves tagozatból áll –, elsősorban angolból és matematikából szeretne javulni.
Kenmoku a Jomiuri Simbun napilapnak azt mondta: az iskolapadba való visszatéréstől újra fiatalnak érezhette magát, még ha az fizikailag nehéz is volt számára. Tanulmányainak befejezése napján érzett boldogságában pedig szerepet játszott az is, hogy egyik 15 éves unokája is vele egy napon végezte el a középiskola alsó tagozatát.
