A tanulmány készítői arra összpontosítottak, hogy milyen szerepet játszott az élelem és az éhség a drámaíró és költő műveiben. A Coriolanus című drámája olyan éhínséget mutat be, amelyet gazdag kereskedők és politikusok okoztak és használtak ki. A művet 1607-ben írta Shakespeare, az akkori angol éhséglázadások csúcspontján. A Lear királyban is szerephez jut az éhség az uralkodó lányai közti igazságtalan földosztás révén.
Jayne Archer, a kutatás vezetője és a tanulmány fő szerzője a BBC-nek megjegyezte, hogy a nagy bárd gabonauzsora-ügyleteit az emberek nagyrészt elfeledték, pedig az író vagy másfél évtizeden át spekulánskodott: rendre felhalmozott készleteket, hogy azután hatalmas haszonnal adja el szomszédainak és helyi kereskedőknek. Tette mindezt azért, hogy családjának hosszú távon is biztosan meglegyen a mindennapi kenyere. 1598-ban eljárás is indult ellene spekuláció miatt.
Shakespeare első szobra egyébként egy zsák gabonával ábrázolta az 1616-ban elhunyt írót. A szobrot a 18. században lecserélték irodalmibbra: lúdtollasra, mármint pennásra.
