Egy-két golyó benne volt Erőss Zsolték hatlövetűjében

Be kellett-e vállalniuk Erősséknek a kötél nélküli mászást? Tudták-e odafönt, hogy nincs visszaút? Őszinte vallomás egy Himaláját megjárt extrémhegymászótól.

Babcsán Gábor extrémhegymászó egy alkalommal Erőss Zsolttal is túrázott, és több hatezres, illetve nyolcezres csúcsot is megostromolt a Himalájában. A 4bakancs.com-on megjelent videointerjúban részletesebb elemzésbe bocsátkozott annak kapcsán, mi lehetett az oka, hogy a két magyar hegymászó, Erőss Zsolt és Kiss Péter a sikeres csúcstámadást követően eltűnt a Kancsendzöngán. A 35 éves tapasztalattal bíró sziklamászó Kisst is ismerte, mindketten túravezetők voltak egy magasabb csúcs meghódításakor. Komoly tehetségnek nevezte, akit elszántnak, kitartónak írt le. „Hihetetlen teljesítmény” – így kommentálta a fiatalember rekordját, aki első magyarként megmászta az Alpok összes négyezres csúcsát.

Babcsán egyértelmű álláspontot foglalt el a Kancsendzöngán történteket illetően. Ha valaki az elnyúló csúcstámadás dacára veszélyes döntést hoz, és folytatja az expedíciót, azt lehet itthonról, a karosszékből ócsárolni, de ettől függetlenül semmi különleges nem történt, egyszerűen hozott egy döntést – fogalmaz a sportoló. Hozzáteszi, ő is volt már ilyen helyzetben csúcstámadás idején, és ilyenkor képtelenség racionálisan határozni. A 24 órán át tartó „ostrom” szerinte hosszú volt, de nem extrém hosszú.

A sziklamászó felhívta a figyelmet, hogy Erőssék alapvetően oxigénpalack és serpák nélkül kívánták megmászni a Kancsendzöngát, ez azonban nem volt lehetséges, hiszen a helyiek az elejétől segítettek kiépíteni a kötélpályát. Az anyagi korlátokat illetően tudni kell, hogy a magyar expedíciók zömmel alacsony költségvetéssel indulnak, így a serpák fizetségére kevés pénz jut. Legtöbbször csupán néhány héttel az indulás előtt dől el, hogy lesz-e egyáltalán túra vagy sem. Megjegyezte: rengeteg kereskedelmi expedíció indul a Himalájába, ezek többségénél a serpák oxigénpalackkal segítik a haladást, maguk is használják azt, és kényelmessé teszik a mászást. Az extrém sportolók esetében viszont egészen más a helyzet. A serpákat egyébként rendkívül gyengén fizetik meg, így sokszor alakul ki konfliktus velük, ők pedig adott esetben a mászókon verik el a port. Erőssék esetében is hallani lehetett rosszindulatú pletykákat, miszerint nem segítettek a kötélzet felszerelésében.

A Kancsendzöngán 8000 méter felett Babcsán szerint vannak olyan helyek, ahol már be kell vállalni a biztosítás nélküli mászást, máshogy nem lehet feljutni a csúcsra. Ezzel kapcsolatban korábban egy Erőssék előtt haladó spanyol, Carlos Soria úgy nyilatkozott egy hegymászóportálnak, hogy azért fordult vissza a csapatával, mert a csúcstól néhány száz méterre elfogyott a kötelük, anélkül pedig veszélyes lett volna folytatni. Elmondta: a magashegyi mászáskor nem szokás mindig bevárni a másikat, ez lelassítaná az expedíciót. „Közhelyesen hangzik, de 8000 méter fölött tényleg mindenki csak magára számíthat. Itt már nem tudnak igazán segíteni egymásnak a mászók, nem lehet a másik nyakába ülni, hogy lehozzanak” – fűzte hozzá.

A tapasztalt sziklamászó szerint az égvilágon semmi jelentősége nincs annak, hogy Kiss Péter vajon bevárta-e lefelé haladva Erőss Zsoltot, vagy sem. Sőt, utólag még az sem jelentene semmit, ha precíz pontossággal lehetne rekonstruálni az eseményeket. Nagyon szép gesztusnak titulálta, hogy Kiss bevárta társát, de komoly problémát jelentett, hogy kint kellett éjszakázniuk 8000 méter fölött. Leszögezte: ha „ki lett volna kötelezve” a fenti veszélyes szakasz, akkor az utolsó energiamorzsákat felemésztve lejutottak volna a hegyről a magyarok, de enélkül, teljesen kimerülve nem volt erre esélyük. Spanyol beszámolók szerint a csúcson még vidáman fotózkodtak Kissék, lefelé útjuk Babcsán szerint már haláltusa, „őrület” volt.

Kopjafát állíttat a Himalájában eltűnt Erőss Zsolt emlékére a Bükki Nemzeti Park (BNP), ugyanis a hegymászó védnöki szerepet vállalt a park természetvédelmi programjában – adta hírül kedden a heol.hu Heves megyei hírportál. Grédics Szilárd igazgató a hírportálnak elmondta: a kopjafa helyét ugyan még nem jelölték ki, de azt eldöntötték, hogy Erőss Zsolt szülőföldjéről, a Gyilkos-tó mellől hozatnak egy követ is az emlékoszlop mellé. Az MTI megkeresésére a nemzeti park egyelőre nem közölte, mikor tervezik a kopjafa felavatását.

(forrás: MTI)

„Ha tudták volna, hogy lefelé bivakot (alvással vagy alvás nélkül eltöltött órák a szabadban, a szerk.) kockáztatnak , akkor abban is biztosak lettek volna, hogy a visszaút már orosz rulett lesz, és egy vagy két golyó benne van a hatlövetűben” – mondta kertelés nélkül Babcsán Gábor. Amikor délelőtt elindultak a csúcs felé, még nem sejtették, délután négy-öt körül viszont már tudatában voltak annak, hogy a szabad ég alatt kell éjszakázniuk.

Babcsán megjegyezte: egyszer valahol azt olvasta, hogy a Himalájában egy csúcstámadás nagyjából 20 ezer kalóriát emészt fel. Mintegy 4-5 liter vizet veszít ilyenkor az ember. Miután Erősséknek elfogyott lefelé a vizük, és mínusz 30 fokban töltöttek el kint egy éjszakát, ki lehet jelenteni, hogy szinte esélytelenül vágtak neki a visszaútnak.

Mi a szerepe egy ilyen helyzetben az expedíció vezetőjének, jelen esetben Kollár Lajosnak, aki az alaptáborból tartotta a kapcsolatot társaival? A magyarok a világ nyolcezresein csapat, melynek a kemény magja volt Kollár Lajos, Mécs László és Erőss Zsolt, teljesen egyenrangú felekként működtek együtt. Eképpen nem lenne etikus Kollárt hibáztatni azért, hogy nem hívta le a hegyről a csúcstámadókat, hiszen ők pontosan tudták, hogy mit csinálnak. Babcsán aláhúzta, helikopteres mentésről emberi erőforrás és a rendelkezésre álló anyagiak tükrében szó sem lehetett. Felidézte egy korábbi hidden peakbeli expedícióját, melynek során 5000-6000 méteres magasságban az egyik mászónak eltört a lába, és 24 ember kellett, hogy le tudják hozni. Erőssékre visszatérve az is csoda volt, hogy a két fáradt serpa utánuk ment a 4-es táborba eltűnésüket követően. „Tudom, hogy nagyon durván hangzik, de ez egy ilyen világ.”

Babcsán Gábor megjegyezte: nem helyes dolog, hogy a média ennyire beleszól az expedícióba. Itt minden bizonnyal arra gondolt, hogy a mászásról több blogot is vezettek Kollárék, nap mint nap információval megtöltve azt. A tragikus események tükrében a magyar expedíciós hegymászásnak át kell gondolnia, hogyan tovább, miképpen lehetne jobban összefogni, tette hozzá.

Erőss Zsolt tudta, mit vállalt, és bár kiemelkedő mászó volt 8000 méter felett, bármelyik csúcshódításba belehalhatott volna, rögzítette a sportoló. Hozzátette, nagyon rosszul esett neki, hogy sokan szélsőséges véleményt fogalmaztak meg az expedíciókkal kapcsolatban. „Ha meghódítja a csúcsot, hős, ha nem, akkor gyarló?” – tette fel a kérdést. – Persze Zsolt is követett el hibákat, fent a hegyen pedig ezek mindig nagyobbnak hatnak. Számukra a hegymászás narkotikum, és az egész életüket ilyen intenzitással élik. Egy csúcsra feljutni, és onnan lejönni, ezt az életben is sokszor tapasztaljuk, és ez sokakat vonz. Megmutatták nekünk, hogyan lehet küzdeni egy cél elérése érdekében, így ők mindenképpen hősök. Nagyon fognak hiányozni!

Vincze Szabolcs, a Kancsendzönga meghódítására indított expedíció szóvivőjének péntek reggeli blogbejegyzése szerint Erőss Zsoltot és Kiss Pétert nem keresik tovább. Az expedíció tragédiával végződött. A Kancsendzöngán történt események összefoglalóját ide kattintva érheti el.

Erőss Zsolt halálát élete legnagyobb szenvedélye okozta, de úgy is lehetne fogalmazni, hogy igaz szerelme – a hegy – karjaiban adta át magát az örökkévalóságnak. Fent a Kancsendzöngán, távol az otthonától, hóban, fagyban, a végzetes sikerben. Az MNO a maga módján elbúcsúzott a magyar hegymászóktól.

Tizenhárom esztendős korában hegymászásra adta a fejét Erőss Zsolt, ahhoz, hogy főállásban tegye azt, amit a legjobban szeret, a világ tetejére kellett feljutnia – 34 évesen. A magyar sportoló életútját itt találja meg.

Erőss Zsolt az Elburztól a Kilimandzsárón át a pakisztáni és a nepáli csúcsokig bejárta a világ legszebb vidékeit. Az MNO több galériát is összeállított az általa és róla készített, lélegzetelállító fotókból.