„Másnap, 8100 méteren a Zsolton úrra levő hirtelen kimerültség számára is váratlan volt, de az éjszakai bivakolás (alvással vagy alvás nélkül eltöltött hosszabb pihenőidő – a szerk.) ilyen magasan már semmiféle pihenést, regenerálódást nem biztosít. Semmit! Energiát von el a mászótól, amit csak később érez majd meg, mint Zsolt is. Kiss Péter jobb erőben volt, bár hogy pontosan mi történt ebben a magasságban, nem tudni, egy ideig együtt ereszkedhettek és bevárhatták egymást (Peti Zsoltot), de egy idő után Petinek gyorsabban kellett lefelé haladnia.”
Vincze összefoglalója szerint újabb probléma volt, hogy kevés víz volt a párosnál, pedig ebben a magasságban a folyadékpótlás legalább olyan fontos, minthogy minél hamarabb elhagyják a 7000 méter feletti zónát. Ez leginkább annak volt köszönhető, hogy Erőss és Kiss jó formában érezte magát a csúcsroham előtt és alatt, ezért annyi felszerelést akart magával vinni, ami még nem hátráltatja a haladást ebben a magasságban, és könnyebbé teszi a gyors ereszkedést is. A 8000 méter feletti bivakolás azonban mindent megváltoztatott.
A szóvivő beszámolója két lehetséges forgatókönyvet vázol fel: az első, hogy mivel kimerültek voltak, nem tudtak leereszkedni a 4-es tábor feletti rámpán, aminek átmászása még egy kipihent mászótól is teljes koncentrációt követel. Ha így van, akkor előbb Kiss Péter, majd Erőss Zsolt csúszott ki és zuhant le a rámpáról, és mivel testüket eddig nem találták meg, talán ez a valószínűbb verzió. A másik, hogy a kimerültség és a kétszeri 8000 méter környéki bivakolás már sok volt nekik, és megfagytak a hegyen. „Biztosat nem tudunk és soha nem is fogunk tudni.”

Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!