Kiszolgáltatott lányokra vadásznak az idősödő férfiak

16 éves lány feleségül megy egy nála majdnem negyven évvel idősebb férfihoz, mindez a szíriai háború árnyékában történik, ahol a lányok áruba bocsátása túlélést jelenthet.

Mielőtt a szíriai háború elkezdődött, Kazal a szomszéd fiúba volt szerelmes. A fiú húszéves volt, és a lány arról álmodozott, hogy egy napon hozzámegy feleségül. „Soha nem gondoltam, hogy olyannal házasodom össze, akit nem szeretek, de a családom és én nehéz időket éltünk át” – mondja.

Kazal 18 évesnek mondja magát, de sokkal fiatalabbnak néz ki. Éppen elvált egy 50 éves szaúd-arábiai férfitól, aki 3100 amerikai dollárt fizetett a családjának azért, hogy őt elvehesse. A házasság egy hétig tartott. A lány azt mondja: a férjével nem voltak boldogok, úgy bánt vele, mint egy rabszolgával, és nem tisztelte, nagyon szigorú volt. „Nagyon boldog vagyok, hogy elváltunk. Segíteni akartam a családomnak, de többé nem fogok pénzért férjhez menni. Remélem, találok egy velem egykorú szíriai fiút.”

Andrew Harper, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNCHR) jordániai képviselője aggódik amiatt, hogy a félmillió szíriai menekült kétségbeesett intézkedéseket fog kikényszeríteni. Azt mondja, nincs elég erőforrásuk ahhoz, hogy mindazoknak támogatást nyújtsanak, akiknek szükségük van rá, akik közül a legtöbben nők és gyermekek. Sokan nem dolgoznak, így a szexuális szolgáltatás az egyik túlélési lehetőség.

Az Amman központjában lévő irodát menekültek százai keresik fel, és hosszú sorokban várnak, hogy segélyért folyamodjanak. Azt mondja, a UNCHR segített néhány családnak, akik felkínálták lányaikat ilyen házasság céljából. „Nem tudok semmi undorítóbbat, mint hogy egyesek a menekült nőkre vadásznak. Hívhatjuk erőszaknak, prostitúciónak, aminek akarjuk, de ez a leggyengébbekre való vadászat” – fogalmaz Andrew Harper.

Mint mondja, a jordán kormány és az emberek mindent megtesznek, amit tudnak, de a menekültek szegények, és nagyon nagy erőfeszítésbe kerül, hogy a családok ne kényszerüljenek olyasmit tenni, amit mélyen a lelkükben valószínűleg nem akarnak. Kazal is azért egyezett bele a házasságba, hogy segítsen a családján.

Az ilyen rövid életű házasságkötések már a háború előtt elkezdődtek az öbölben élő férfiak és a szíriai lányok között. Kazal anyja, Manal azt mondja, egy ilyen megállapodás a múltban elképzelhetetlen volt. „Az élet itt nagyon nehéz, és nagyon kevés támogatást kapunk. Van egy babánk, akinek sok tejre van szüksége minden nap, és a lakbért is fizetni kell. Kazalt fel kellett áldozni, hogy segítsen a családon.”

Azt mondja, a házasságot egy civil szervezet intézte, amely kézpénzt, élelmiszert és gyógyszereket ad a menekülteknek. A szervezetet magánszemélyek működtetik szerte az arab világban. Amikor segítséget kért tőlük, azt mondták, látni akarják a lányát. Majd közölték, hogy tudnának neki férjet találni.

Zayed Hamad, a szervezet vezetője azt mondja, néha felkeresik olyan emberek, akik szíriai nőkkel akarnak összeházasodni. Általában 18 év feletti lányok iránt érdeklődnek. Állításuk szerint segíteni akarnak ezeken a nőkön, különösen azoknak, akik férje mártírhalált halt Szíriában. Az arab férfiak szerint a szíriai nők jó háziasszonyok, és nagyon szépnek tartják őket, így természetes, hogy feleségül vennék őket.

Um Mazed egy 28 éves menekült a szíriai Homszból, aki azzal keres pénzt, hogy megrendezi a házasságot a szíriai arab lányok és férfiak között. Egy penésszel borított piszkos szobában fogadja a leendő menyasszonyok és vőlegények hívásait. A férfiak általában 50 és 80 év közöttiek, és olyan lányok iránt érdeklődnek, akik fehér bőrűek, kék vagy zöld szeműek, és nem idősebbek 16 évnél. Azt mondja, több mint száz szíriai lányt szerzett ilyen embereknek, akik 70 dollárt fizettek a bemutatkozásért, és nagyjából 310 dollárt, ha házasság lett a dologból.

„Ha ezek a házasságok gyorsan válással végződnek, az már nem az én ügyem, én csak kerítő vagyok. Ami engem illet, ez nem prostitúció, mert van egy megállapodás a vőlegény és a menyasszony között.” Um Mazednek három gyereke van, nem akarja felfedni a valódi nevét, mert szégyelli, hogy ezt csinálja a megélhetéséért, de azt állítja, hogy nincs más választása. „Hogyan is lehetne boldogulni, amikor alig kapunk segítséget? Azért csinálom ezt, hogy a családommal túléljünk.”