Lantos Gábor az MTI-nek elmondta, hogy száz napot töltött el bejárva a skandináv országokat, valamint a Feröer-szigeteket, Izlandot, Grönlandot és Finnországot. A mintegy 43 ezer kilométeres út során a helyieknél vagy kint élő magyaroknál szállt meg, így nemcsak a nevezetességeket látta, de betekinthetett az ott élők mindennapjaiba is.
A szerző kiemelte, hogy fél év szervezés után vágott neki az útnak. A könyv műfaját riportkönyvnek nevezte. „Semmiképp nem útikönyv, noha nem nélkülözi a klasszikus útleírásokat sem. Olyan sorsokat mutatok be, amelyek sokaknak nagy meglepetést fognak okozni” – fogalmazott Lantos Gábor.
„Bizonyos állomásokat kitűztem magamnak, így például ott akartam lenni a Vasa-sífutáson március elején, szerettem volna eljutni Grönlandra, megnézni a bálnákat Izland mellett” – mesélte, hozzátéve, hogy az út menet közben is sokat alakult. „Sok meghívást kaptam út közben, így jutottam el például egy magyar doktornőhöz a svédországi Lindesbergbe, aki az Iron Man-viadalra készül. A könyvből kiderül, miken ment keresztül” – mesélte. Élményei közül kiemelte, hogy járt egy lazacvágóhídon, ahol jelenleg hét magyar dolgozik.
Az is kiderül, miként kerültek ezek az emberek a teljes kilátástalanságból egy „istenhátamögötti” norvég szigetre, ahol végül megtalálták a boldogságukat. Az expedíció során találkozott egy magyar lelkésszel, Kona Jánossal, aki a tundrán él, vagy Fogden Barbarával, aki jelenleg a világ legészakibb pontján élő magyar: a Spitzbergákon dolgozik képkeretezőként, idegenvezetőként. „Észak-Európa kézről kézre adott” – jegyezte meg Lantos Gábor.
Eljutott Lillpitébe is, egy svéd faluba, ahol négy napig nyers vegetáriánus koszton élt. „A vendéglátóim ezt ették, és ahogy hallgattam őket, rájöttem, példaértékű életmódot élnek” – emlékezett a szerző . „Találkoztam egy amerikai fiúval Grönland fővárosában, Nuukban, aki mérnökként költözött ide, mert csendesebb helyre vágyott New Jersey után. Óriási élmény volt a finnországi Rautióban egy igazi finn farmon helyi farmerekkel beszélgetni, kolbászt tölteni, szaunázni” – sorolta tovább élményeit.
