A dél-afrikai, ausztráliai és francia kutatók a lávatérségben szép számban található, megkövesedett búvóhelyek tartalmát elemezték szinkrotonsugaras mikrotomográfiai módszerrel. A munkálatok közben bukkantak rá arra a 250 millió éves föld alatti vájatra, amely két egymás számára idegen őslény maradványait tartalmazta. A „furcsa párt” egy ma már kihalt négylábú kétéltű (Broomistega) és egy, az emlősök előfutárának számító, talajlakó hüllő (Thrinaxodon) alkotta. Utóbbi hossza 40 centiméter, testtömege körülbelül egy kilogramm volt. A tudósok feltételezése szerint a sérült bordájú kétéltű menedéket keresve kúszott be az éppen alvó állapotú csúszómászó vackába. Halálukat később egy hirtelen áradás okozhatta.
A perm-triász kihalási esemény idejéből visszamaradt leletet a Karoo-medence sziklás-lávás rétegében fedezték fel. A perm és triász földtörténeti időszakok határán, a rendkívüli időjárási körülmények hatására bekövetkezett tömeges kipusztulás nyomán a fajok többsége eltűnt a föld színéről. A mai Dél-Afrika akkoriban a Pangea szuperkontinens déli részén, a Gondvánán képezett különálló szigetet. Az erős felmelegedés és a monszunszerű esőzések kemény kihívás elé állították az őskori fajokat, amelyek közül sokan – például az emlősszerű hüllők – föld alatti kotorékokba húzódtak be a túlélés érdekében. Az életben maradást szolgálta az időközönként beiktatott hidegmerevség is: azért ásták be magukat a földbe, hogy a hibernációhoz hasonló esztiváció állapotába kerüljenek. Utóbbit számtalan, a Karoo-medencében feltárt odúfosszília támasztja alá.
A sziklában talált üreg háromdimenziós vizsgálata során kiderült, hogy két különböző fajú lény megkövesedett maradványait – egyebek között fogait – tartalmazza. A felfedezés igencsak meglepte a tudósokat, és a rendelkezésükre álló nyomokból megpróbálták összerakni, hogyan jöhetett létre a roppant szokatlan – és a maga nemében valószínűleg a világon első – „társbérlet”. Bár a kétéltű sérült volt, a harapás formájából arra következtettek, hogy a sebet nem a hüllő ejtette rajta, és nem „ragadozó-zsákmány” kapcsolat állt fenn közöttük. A sérülés ráadásul már gyógyulófélben volt, noha a törött bordák nagymértékben hátráltathatták mozgásában a kétéltűt. Azt pedig, hogy a „házigazda” nem dobta ki a betévedt vendéget, a kutatók a csúszómászó esztivációs állapotának tudják be. Aztán az özönvíz végzett mindkettőjükkel.
