Férjszerzés: igaz szerelem helyett „pénzeszsákokat”?

Kifejezetten nyugati férjet kereső kínai nőknek tart képzést egy sanghaji cég, amely bevallása szerint 60 százalékos sikerrátát tud felmutatni.

Kifejezetten nyugati férjet kereső kínai nőknek tart képzést egy sanghaji cég, amely bevallása szerint 60 százalékos sikerrátát tud felmutatni. A különleges tréning 90 nap alatt ígér sikert, vagyis elegendő felkészítést ahhoz, hogy az aspiráns hölgyek elbűvölő, előkelő, komoly szándékokkal rendelkező, potenciális férjjelöltet találjanak maguknak – mondta a program ötletgazdája, a maga is amerikai házastárssal rendelkező, harmincas éveiben járó Liang Ja-li a Hszientaj Kuaj Pao kínai nyelvű újságnak adott interjújában. Liang négy évvel ezelőtt alapította meg egyedülállónak számító tanácsadó cégét, nem sokkal első, kínai férjétől való válása után.

A kurzus célja az, hogy az elsősorban idősebb, vagyis 35 év feletti elvált vagy egyedül maradt nőknek segítsen az újrakezdésben. Az ilyen nőknek – a helyi hagyományok, a társadalmi berendezkedés és a megbélyegzettség miatt – gyakran nehézséget jelent koruk miatt kínai férjet találni maguknak, miközben ez a korosztály nem számít idősnek a nyugati társadalmak felfogása szerint – magyarázza Liang.

Fiatalabbak is jelentkeznek a képzésre, sőt, jellemzően egyre több húszas éveiben járó nő szeretné elsajátítani a más iskolákban nem oktatott „tananyagot”. A program nem is az új vagy speciális tudásra helyezi a hangsúlyt, sokkal inkább azt tanítja meg a párt kereső hölgyeknek, hogyan válasszák ki a megfelelő célpontokat, hogyan bűvöljék el a férfiakat, és miként tudják ennek során intellektusukat is felhasználni.

A képzésen részt vevők mintegy 60 százaléka sikerrel alkalmazza a tanultakat – mondta Liang. Ez nem utolsósorban a befektetés megtérülése miatt is fontos lehet, a kurzus ugyanis nem kifejezetten olcsó. Az egynapos képzés 2800 jüan (104 ezer forint), a magasabb szintű oktatás akár a 40 ezer jüant (1,5 millió forint) is elérheti, de Liang „korlátlan” oktatást is kínál, ennek ára 100 ezer jüan (3,7 millió forint).

A kezdeményezést több oldalról is támadják a kritikusok. Ők egyrészt magát az ötletet kifogásolják, mondván, az pénzéhes nőket segít, másrészt úgy vélik, a program arra bátorítja a fiatal nőket, hogy az igaz szerelem helyett külföldi „pénzeszsákokat” keressenek. Liang ugyanakkor azzal védi magát: ő nem a gazdag férjre vadászó nőkre, hanem a „boldogság üzletére” specializálódott, s az előbbi kategóriába tartozók jelentkezését igyekszik visszautasítani.