Az 1880-as évek elejére a kelet-európai vasúthálózat bővülésének köszönhetően a korábban Párizst és Bécset összekötő gyorsvonatok már Budapesten át Bukarestig közlekedtek. Ez adta az ötletet Georges Nagelmackers belga bankárnak, hogy egy egész Európát átszelő vonatot indítson, amely a mesés Kelet felé, egészen Isztambulig repítené utasait. Az általa alapított Nemzetközi Vasúti Hálókocsi Társaság (CIWL) amerikai mintára készült forgóvázas kocsikat szerzett be, az étkező- és hálókocsikat minden kényelmet kielégítő berendezéssel látta el.
Monogramos bőrgarnitúrák, csillogó díszes réztárgyak várták a vastag pénztárcájú utasokat, a kocsikat gőzzel fűtötték, bennük gyertyával, majd később gázzal világítottak. Az első világháborúig használt pazar kivitelezésű favázas és faburkolatos vagonok oldalát az egyik fő részvényes, a belga király oroszlános királyi címere díszítette. (Egy ilyen, a kor legszebbikének tartott vasúti kocsi a budapesti Magyar Vasúttörténeti Parkban is látható.)
Az Orient Expressz a próbajárat, a „villámvonat” (Train Éclair) 1882-es Párizs–Bécs közötti sikeres útja után egy évvel, nagy hírverés közepette indult útnak Párizsból Isztambul felé. A vonatra csak első osztályú jegyet lehetett váltani, ezért a kalandvágyó és gazdag utasok a 457 aranyfrank menetdíjra 20 százalék felárat is fizettek. A szerelvény öt kocsiból állt, a mozdonyt egy poggyászkocsi, majd két háló- és étkezőkocsi követte, amelyhez egy újabb poggyászkocsit kapcsoltak.
Az expressz első öt évében a Strasbourg–Stuttgart–München–Bécs–Budapest–Temesvár–Orsova–Bukarest útvonalon haladt. Több mint két és félezer kilométer megtétele után, két és fél nap múlva ért a havasalföldi Gyurgyevóba (Giurgiu), ahol az utazók hajón keltek át a Dunán a bulgáriai Ruszéba, innen újabb hét órás vonatozás után Várna következett, ahonnan 15 órás tengeri hajózás után érkeztek meg a végállomás Isztambulba. Az összesen 3186 km-es út 83 óráig és 30 percig (3 és fél napig) tartott, beleértve a hajóutat is, a szerelvény magyar szakaszon 689 km-t tett meg. Az Orient első útja nemcsak az átszállás miatt volt viszontagságos: a menetidőt dunai árvíz, földcsuszamlás és hóakadály is növelte. A luxusvonatra 1891-ben görög rablók támadtak, és csak váltságdíj fejében engedték szabadon az utasokat és a személyzetet.