„Meglepő, de kétségtelen, hogy Sherlock Holmes és dr. Thorndyke figuráinak megszületése jelentős hatással volt a ma ismert bűnügyi helyszínelésre” – húzta alá Ian Burney a nemzetközi tudományos, technológiai és orvostudomány-történeti kongresszuson a Manchesteri Egyetemen.
Hozzátette, hogy „a történetek a helyszínelés új módszereit mutatták be: megvédeni a területet a beszennyeződéstől, megőrizni és feljegyezni a helyszínen lévő – még a legtriviálisabb – tárgyak közötti kapcsolatokat, és tudományos vizsgálat alá vetni minden lehetséges bizonyítékot”.
Burney szerint Conan Doyle és Freeman segítettek a nyomozóknak abban, hogy rendszerezni tudják módszereiket: láthatóvá tenni a láthatatlant, és jelentést adni a jelentéktelennek tűnőnek.
„A hivatásos bűnügyi helyszínelők csupán az 1920-as években kezdtek felbukkanni mint az összetett rendőrségi és tudományos műveletek felügyelői, akik fotósokkal és rendőrökkel érkeztek ki a helyszínre, hogy átvizsgálják és bebiztosítsák azt” – mondta a történész. Elképesztő, hogy mindkét író képes volt saját képzelőerejére támaszkodva megkomponálni a modern bűnügyi helyszínt – mondta Burney. A szakember szerint a bűnügyi helyszínelés alapító atyáiként tisztelt Edmond Locardra és Hans Grossra nagy hatással volt a két brit író munkássága.
Az osztrák Hans Gross egyik kézikönyvének angol fordításában a szakember felfedezett egy részletet, amelyben „a Thorndyke-ként” utalnak arra a helyszíneléshez használt felszereléseket tartalmazó táskára, amelyet az angol rendőrök vittek magukkal a helyszínekre.
A francia Edmond Locard pedig többször is arra buzdította a hallgatókat tankönyvében, hogy olvassák és szívják magukba Sherlock Holmes leckéit – adta hírül a ScienceDaily című ismeretterjesztő hírportál.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!