A donort 2011-ben szállították egy floridai kórházba, ahol nem sokkal később életét vesztette. Orvosai ételmérgezésre gondoltak, nem ismerték fel a halál valódi okát – olvasható a Journal of the American Medical Association friss számában megjelent tanulmányban.
Az elhunyt férfi veséit, szívét és máját négy különböző személybe ültették át. Közülük három betegnél nem jelentkeztek a vírusfertőzés tünetei. A negyedik, aki a bal vesét kapta, másfél év múlva, 2013 februárjában veszettségben elhunyt.
A kutatók nyomozni kezdtek a rendkívül ritka eset körülményei után, és az orvosi dokumentációban nemleges választ találtak arra a kérdésre, ki volt-e téve állati eredetű fertőzésnek a donor. Ezután ellátogattak a családjához, akik elmesélték, az elhunyt rendszeresen járt vadászni, főként mosómedvéknek állított csapdákat. „Élő csalinak használta őket a vadászkutyái idomításához” – mondták a hozzátartozók.
Legalább kétszer harapták meg mosómedvék, körülbelül 7-18 hónappal a kórházba szállítása előtt. A tudósok kiderítették, tünetei megegyeztek a veszettség tüneteivel, és a beteg boncoláskor archivált agyszövetében meg is találták a vírus DNS-ét.
A kutatók hangsúlyozták, ez volt az első alkalom, hogy donorszerv veszettséget közvetített. A transzplantáció óta eltelt 18 hónap pedig az eddig feljegyzett leghosszabb lappangási ideje a veszettségnek. A korábbi rekord 39 nap volt.
Az utóbbi évtizedben a veszett mosómedvék száma megsokszorozódott az Egyesült Államokban. Az azonban rendkívül ritka, hogy mosómedve fertőzne meg embert a vírussal, általában kutyák és denevérek közvetítik a fertőzést. A vírus 2000 és 2010 között évente átlagosan két ember halálát okozta.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!