Kölyök vízibivalyok költöztek Budakeszire

Egyelőre még pelyhes a hátuk, jámbor a tekintetük. Ha felnőnek, súlyuk elérheti a hétszáz kilogrammot is.

A hatalmasra megnövő igavonók a Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Nonprofit Kft.-től érkeztek a bölények mellett elhelyezkedő kifutójukba – tájékoztatta a sajtót Szabó Péter, a Budakeszi Vadaspark ügyvezető igazgatója szerdán.

„A borjak egyelőre csak százötven-kétszáz kilogrammosak, szállításuk egyszerűbb volt, mintha megvártuk volna, hogy elérjék végső, hatszáz-hétszáz kilogrammos súlyukat. Az idén 34 éves vadaspark állatállományának bővítésekor azért döntöttünk a robusztus termetű bivalyok mellett, mert szeretnénk, ha a látogatók képet kapnának arról, milyen lehetett, mikor ezek az óriási állatok rótták az Alföld rónáit” – magyarázta az igazgató.

A felnőttkorukra tekintélyt parancsoló termetű állatok egyelőre pelyhes hátú, jámbor tekintetű borjak. „A nap nagy részét békés legelészéssel töltik, legjobban a kifutójuk közepén lévő nagy, természetes pocsolyában szeretnek dagonyázni. Nevüket is feltűnő vízszeretetükről kapták. Azt mesélik, mikor százötven-kétszáz évvel ezelőtt még hatalmas szekereket vontattak, elég volt nekik, ha megláttak egy tavacskát, odahúzták a rakományt és nem volt mit tenni, le kellett szerelni őket, amíg eleget nem fürödtek. Nemcsak a hűsölés miatt tartózkodnak ennyit a vízben, hanem így ápolják a bőrüket, hiszen a most látható vörösesbarna szőrzet később megritkul” – hangsúlyozta Szilágyi Zsolt, a vadaspark vezető trénere.

A múlt század elején Magyarországon még 150 ezernél több vízibivaly élt, a szarvasmarháénál 50 százalékkal nagyobb erejét terméskövek, farönkök vontatására, földek feltörésére használták. Teje zsírosabb, mint a tehéné és olyan világhírű sajtok készülnek belőle, mint a mozzarella vagy a cheddar. A marhánál szárazabb, durvább húsa és teje miatt haszonállatként már csak néhány farmon tartják az egyébként igen igénytelen, kákán, szittyón, réti szénán is megélő állatot.

„A bivalyt Kelet élő traktorának is nevezték, mivel ezt a fajtát Ázsiában háziasították több ezer évvel ezelőtt. A vízben ázó rizsföldeken ma is látni őket munka közben. Magyarországon ma már csak a génmegőrzés céljából tartják őket nemzeti parkjainkban” – magyarázta Szilágyi Zsolt.

„Azért jöttek ketten, mert csordában szeretnek élni. Nevet nem adtunk nekik, mert a legjobb ötleteket mindig a látogatóktól kapjuk. Augusztusban ki is írjuk a pályázatot honlapunkon” – fűzte hozzá az igazgató. Szabó Péter azt is elmondta, hogy a Budakeszi Vadaspark negyven fajtája és mintegy kétszáz állata szeptemberben újabbakkal bővül, ám kilétük, fajtájuk egyelőre meglepetés.