Egyes jelzőanyagok szintje lényegesen magasabb az öngyilkosságot fontolgató, bipoláris zavarral, úgynevezett mániás depresszióval kezelt betegek és az öngyilkosságot korábban megkísérlők vérében – írták a Molecular Psychiatry című szaklapban megjelent tanulmányukban az Indiana Egyetem tudósai.
„Évente a világon egymilliónál is többen dobják el maguktól az életet, és tragédiájuk megelőzhető lenne. Vannak, akik nem árulják el öngyilkos gondolataikat, majd mégis elkövetik a végzetes tettet, és már nincs mit tennünk. Jobb módszerre van szükségünk, hogy felismerjük őket, és közbe tudjunk lépni” – magyarázta Alexander Niculescu, a kutatás vezetője.
Három éven keresztül követték a kutatók bipoláris zavarral diagnosztizált betegek egy nagy létszámú csoportját. Félévenként vért vettek tőlük, és kikérdezték őket. Ezután a résztvevők közül annak a kisebb csoportnak a vérmintáján végeztek el különböző vizsgálatokat, amelynél az öngyilkosság fontolgatása hirtelen erős meggyőződéssé változott.
Megtalálták az önpusztításra utaló gondolatok magas és alacsony szintjének genetikai kifejeződését. A vérben a SAT1 nevű anyag és egy sor más marker emelkedett szintje volt az öngyilkossági terv legerőteljesebb biológiai jelzése.
Kontroll céljából ezután öngyilkosok vérmintáit elemezték, és ezekben ugyanazoknak a markereknek a magas szintjét mérték. Még két csoport vérét vizsgálták meg, és arra jutottak, hogy a markerek emelkedése összefügg a későbbi vagy a korábban lezajlott öngyilkossági kísérlettel.
„Ezek szerint a vér jelzőanyagai nem pusztán az öngyilkosság pillanatnyi, hanem hosszú távú kockázatát is megmutatják” – vélte Niculescu.
Noha a kutatók bizonyosak eredményeik érvényességében, vezetőjük hozzátette, hogy csupán férfiak vettek részt a vizsgálatban. Nemcsak nőkre szeretnék kiterjeszteni a kutatást, hanem kevésbé impulzív, az öngyilkosságot megfontoltabban tervező személyekre is, hogy megbízhatón előre jelezhessék a tragédia lehetőségét.
