A megtalált Leonardo című beszámoló az újság kulturális mellékletében, a Settében olvasható, a cikk a kép története mellett az eredetiségét bizonyító vizsgálatok eredményeit is közölte.
A 61×46,5 centiméteres, vászonra festett olajfestményt a művészettörténészek elveszettnek hitték, sokan azt is kétségbe vonták, hogy Leonardo valaha megfestette a portrét. A képen az arcát balra fordító Isabella d’Este (1474–1539) profilja látszik, fején koronával, kezében jogarként tartott pálmalevéllel.
Az alkotás egy olasz gyűjtő tulajdona, akinek a nevét nem közölték, a festmény a beszámoló szerint jelenleg is egy svájci páncélszekrényben van. A Sette megfogalmazása szerint a festmény létezését tulajdonosa hozzájárulása nélkül hozták nyilvánosságra azzal a céllal, hogy a Leonardo-kép végre múzeumba kerüljön és látható legyen.
A festményt Carlo Pedretti Leonardo-tudós, a Los Angeles-i Hammer Museum Leonardo-kutatóközpontjának igazgatója kutatta fel és hitelesítette. Mint elmondta, a vásznon és a festményen végzett szövet- és pigmentvizsgálatok, valamint a C14 radiokarbon-vizsgálat is megerősítette: eredeti Leonardóról van szó.
A festő (1452–1519) és a hercegnő 1499-ben Mantovában találkozott, amikor a művész a franciák által elfoglalt Milánóból Francesco Gonzaga mantovai herceg udvarába menekült. Gonzaga feleségéről, Isabelláról Leonardo Mantovában rajzot készített, ezt a párizsi Louvre őrzi. A festmény 1514-ben Rómában született, amikor Leonardo és Isabella is X. Leó pápa és testvére, Giuliano de Medici vendége volt. A festménynek ezután nyoma veszett.
A Sette arról is hírt adott, hogy a firenzei Uffizi Képtárban befejeződött Leonardo da Vinci Háromkirályok imádása című művének egy évig tartó restaurálása. A megtisztított kép számos részlettel gazdagodott.
