A tíz denevér a chicagói Brookfield Zoo-ból érkezett Szegedre. A karanténidőszak leteltével a csapat elfoglalta különleges kialakítású, üvegfalú barlangját a terráriumházban.
A vámpírdenevéreknek is hívott Közép- és Dél-Amerikában őshonos, erdős területen élő emlősök este, a földön mászva közelítik meg áldozataikat, majd éles fogaikkal sebet ejtenek rajta. Ha sietniük kell, denevérektől szokatlan módon futnak és nagyokat ugranak, mielőtt szárnyra kapnak. Főleg akkor, ha megtelt a gyomruk, a talajról csak egy nagyobb ugrással tudják elérni a repüléshez szükséges lendületet. Bármilyen gerinces vére megteszi nekik, akár a kígyóké és teknősöké is, de leginkább a nagyobb melegvérű emlősöket kedvelik.
A legfeljebb 50 grammos, 40 centiméteres szárnyfesztávú denevérek áldozatai nem érzékelik a vércsapolást, mivel fájdalommentes az állatok harapása. Általában nem osztozkodnak a zsákmányon, de – miután vizeletükkel megjelölték – esténként vissza-visszatérhetnek az áldozataikhoz. Gyors anyagcseréjük miatt sűrűn kell táplálkozniuk, a két-háromnapos éhezés már súlyosan megviseli a szervezetüket. Miután egyszerre túl sok vért nem vesznek magukhoz, harapásuk nem a vérveszteség, hanem a fertőzések, elsősorban a veszettség terjesztése miatt veszélyes – mutatott rá az igazgató.
Hozzátette: a vérszopó denevéreket (Desmodus rotundus) a Vadasparkban is vérrel táplálják. Az amerikai állatkertektől kapott útmutatás szerint a ló- vagy szarvasmarhavérbe véralvadásgátlót, citromsavat és szőlőcukrot kevernek, majd kisebb adagokban lefagyasztják. A kiolvasztott „nedűt” reggelente földre helyezett tálkákban szolgálják fel az állatoknak.
A vérszopó denevérek szociális viselkedése egyedülálló, olyan nagyfokú az összetartás közöttük. Több hím él egy csapatban, de csak a legmagasabb rangú szaporodik közülük a magukhoz csábított nőstényekkel. A denevérek között fennálló szoros kapcsolatot mutatja, hogy a vadászatban sikeres tagok megetetik a hoppon maradottakat, akiktől elvárhatják, hogy később viszonozzák a szívességet. A viselkedés kialakulásának oka az, hogy nem sokáig viselik az éhezést, tehát a csoporton belül szelekciós előnyt jelentett a kölcsönös támogatás kialakulása.
