Advent negyedik hete idén különösen rövidre sikerül, a szombat éjszakai, vasárnap reggeli gyertyagyújtást alig három nappal követi karácsony ünnepe. A 3-4 hónapos hajtás fáradalmait kipihenő iskolásoknak, a bevásárlásba süppedő munkavállalóknak és a sütő-főző, unokákra vigyázó időseknek is elkezdődik a papíron pihenésnek számító, szenteste előtti „nagy hajrá”.
A hívők ugyanakkor két vásárlás közé beillesztik a lelki kötelezőt, a fővárosi Ferenciek terén most is várhatóan tekintélyes sorok alakulnak ki a gyóntatófolyosó környékén. Bár idén nyomatékosan kérik a katolikusokat, ne halasszák az utolsó pillanatra a bűnbánatot, a szentgyónásra mindennap 8-12 és 16-19 óra között lehetőség van. Részletek itt.
A negyedik vasárnapon számba vehetjük az eddig megtett utat, amit advent első vasárnapjával, az egyházi év első napjával megkezdtünk, de a szentmise olvasmányai már karácsony örömeseményét jelzik előre. (Bibliával a kézben az alábbi helyeken férhetők hozzá a szentmise olvasmányai: Iz 7,10-14; Zs 23; Róm 1,1-7; Mt 1,18-24).
Egy jelenet mindenképpen kiemelést érdemel az első olvasmányból. Az ószövetségi szentírási rész a Krisztus előtti VIII. századba kalauzol minket; Izajás próféta arra buzdítja Ácház királyt, hogy kérjen Istentől bizalomerősítő jelet. Annak ellenére, hogy Ácház nem élt ezzel a lehetőséggel, Isten mégis jelet ígér: „Íme a szűz fogan, fiút szül...” Az evangéliumban aztán a beteljesült jövendölés tárul a hívők elé Máté evangéliumából. Ebből a szakaszból Szent József alakja különösen is kiemelkedik – belegondolhatunk, milyen nehéz helyzetben volt az ács, aki a környezete számára gúnyolódás tárgyává vált azzal, hogy jegyese a házasságkötés előtt gyermeket vár. Ez akkoriban márpedig nagy szégyennek számított.
Az idő sürgette Józsefet, hogy jó döntést hozzon. Hívő és nem hívő számára sincs most több 3 napnál, de most nem is kell olyan súlyú döntéseket meghozni, mint kétezer évvel ezelőtt a betlehemi út elején. A mi három napunkért és a karácsonyunkért viszont mi felelünk.
