Amikor János a börtönben Krisztus tetteiről hallott, elküldte hozzá tanítványait, és megkérdezte tőle: „Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?” Jézus ezt válaszolta nekik: „Menjetek, vigyétek hírül Jánosnak, amit hallotok és láttok: a vakok látnak, a sánták járnak, a leprások megtisztulnak, a süketek hallanak, a halottak föltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az evangéliumot. Boldog, aki nem botránkozik meg bennem.” Amikor azok elmentek, Jézus így kezdett beszélni Jánosról a tömegnek: „Miért mentetek ki, mit akartatok látni a pusztában? Széltől lengetett nádat? Vagy mit akartatok látni, amikor kimentetek? Finom ruhákba öltözött embert? Íme, akik finom ruhákat hordanak, a királyok házaiban laknak. Vagy mit akartatok látni, amikor kimentetek? Prófétát? Igen, mondom nektek: prófétánál is nagyobbat. Ő az, akiről írva van: »Íme, elküldöm küldöttemet színed előtt, aki elkészíti előtted utadat«. Bizony, mondom nektek: asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál. De aki a legkisebb a mennyek országában, az nagyobb őnála.”
Ezt olvassák az örömvasárnapi evangéliumban a mai napon, amelyet az egyház örömvasárnapként tart számon. Már „látótávolságban” van a cél, amiért az ember adventben kicsit visszavonul. Olyan vendég érkezik ugyanis „még egyszer ennyi idő múlva” a házunkba, aki „a legkisebb a mennyek országában”, mégis nagyobb mindenkinél.
A találós kérdésnek is beillő gondolat gordiuszi csomóját Ferenc pápa idei adventi naptárában ekképp vágja át: „A keresztény az öröm embere.” E mondaton kívül semmi nincs is a mai napra, ezen tanakodhat tehát a keresztény ember, aki ezekben a hetekben a szentatyát választja lelki mankójául.
Van azért még egy naptár, amely segít közel kerülni a titok nyitjához. Mintha a hét szoba egyikének rettenetes kulcsát kapnánk meg a következővel: „Legyetek tehát béketűrők az Úr eljöveteléig”. Tényleg csak ennyi volna a nyitja? Mert ez olyan könnyű, igaz?
A gyötrődésekkel, önvizsgálattal, de talán legfőképpen stresszel telő, adventi lila mindennapok között most egy reménysugarat jelentő rózsaszín jelenti tisztelettel, hogy kezdődik „a második félidő”, látótávolságban van a megváltás. A liturgia is lehántja lila kérgét, és rózsaszín köpenyt húz, a harmadik gyertya, a rózsaszín pedig szintén e naptól ég a koszorún, egészen karácsony napjáig.
Az örömvasárnapot követő héten van az év legsötétebb éjszakája is, amely az „innen már csak fölfelé van” reménységét is hordozza. Ezért-e vagy sem, régen kialakult a hagyomány, hogy bemutatták az egyházközségek előtt a leendő elsőáldozókat – liturgikus keretek közt ekkor írják alá „első szerződésüket”. Kaptak ilyenkor egy megkülönböztető szalagot is, amely az egyházközség többi tagját figyelmeztette arra: ne felejtsenek el értük imádkozni, hisz a legkisebb hozza a fényt a leghosszabb éjszaka után.
Ferenc pápa a naptár szerint egyébként jócselekedetnek társasjátékozást ír elő.
