A Nagyszőllősről Huszt felé haladó országút bükk- és tölgyerdőkkel szegélyezett lejtőiről lenézve bukkan fel a Tisza jobb partján fekvő több mint háromezer lakosú ukrán–ruszin település. Errefelé már nemigen hallhat magyar szót az ember, a nagyszőllősi járásnak ebben a részében egyre kevesebben beszélik a magyart.
A községi tanácsháza valóban segítőkész és kedves dolgozóit viszont nem zavarják a nyelvi nehézségek, széles mosoly kíséretében teszik a látogató elé a faluról készült különböző újságcikkeket, a fotókról pedig a helyi ikerpárok mosolyognak. A vendégkönyv tele van ausztrál, orosz, cseh és dél-koreai látogatók bejegyzéseivel, jelezve, hogy az ikertéma más égtájak újságíróinak fantáziáját is megmozgatta.
A Kárpátalja című hetilap egy korábbi cikke szerint az első ikerpár születését 1941-ben jegyezték fel Nagykopányban, másodjára két évvel később születtek ikrek, majd 1949-ben a harmadik testvérpár is világra jött. Az igazi ikerdömping azonban a kilencvenes évektől indult be, a rekordot 2004-ben állították fel, amikor csak júniusban három ikerpár született a faluban. Vaszil Pilip polgármester az MTI munkatársainak elmondta, jelenleg 58-nál tartanak, vagyis összesen a mai napig ennyi ikerpárt regisztráltak, bár pontos statisztikát csak 1989-től vezetnek. Az újság számait alátámasztja, hogy 1989-től összesen 42 ikerpár született, a legutóbb épp október közepén. Nagykopány ezzel a teljesítményével bekerült az ukrán rekordok könyvébe.
Az ikerszülés azonban nem csak az embereknél gyakori. A hároméves Vitalij és Vitalina Mikita édesanyja, Renata mosolyogva meséli, hogy éppen az ikerpár első születésnapján ellett ikerborjakat a család tehene. Elmondásuk szerint több falubeli arról beszél, hogy sokszor két sárgáját találnak a tyúktojásban, és általában ilyenkor kerül elő a csodatévő hegyi forrás varázslatos története.
Nagykopányban egyébként nincsen vezetékes víz, a falut szegélyező hegyekből azonban számos, rendkívül tiszta vizű forrás ered, ezt issza lényegében az egész település. A forrás vizét vezetékek segítségével vezették be a házakba, a nagy esés miatt nincs szükség földbe fúrt szivattyúkra. Renata elmondta, ötven évvel ezelőtt nagyapja elsőként vezette be a vizet a házába a faluban, ehhez azonban majdnem egy kilométernyi csövet kellett a földbe lefektetnie. A módszert az egész falu átvette, így mindenkinek forrásvíz csobog házában.