Megrázó, mélyen emberi történetek tárulnak az olvasó elé egy rendhagyó könyvben, amely a cukorbetegségről szól. Fiatalok – akárcsak a fent idézett 17 éves Niki – és idősek, egyes és kettes típusú cukorbetegek osztják meg tapasztalataikat betegségükkel kapcsolatban. A cukorbetegségről napjainkban nagyon sok szó esik, hiszen ebben a kórban több százezer magyar ember érintett. Rengeteg könyv szól arról, mi a betegség lényege, és hogy milyen életmód javasolt azoknak az embereknek, akik érintettek, mennyit mozogjanak és mit egyenek.
Az S. O. S. cukor című könyv azonban nem szénhidráttáblázatokat, ételrecepteket közöl. Valódi sorsokat mutat be. Napjainkra sajnos eljutottunk odáig, hogy nem tartjuk meglepőnek, ha valakiről kiderült, hogy cukorbeteg. Ismerjük a statisztikákat is, és tudjuk, hogy ez egy kezelhető betegség. Persze könnyű így gondolkodni a pékségben sorban állva, és úgy megvásárolni a túrós táskát, hogy nem kell mérlegelni, hogy akkor ennek most mennyi a szénhidráttartalma.
Katalin, akinek 11 éves fia négy éve cukorbeteg, naponta harcol a fiával, aki saját szavai szerint inkább meghal, mint hogy ne ehessen csokoládét. Arról is mesél, hogyan kezdődött: „Az orvos elmondta a cukorbetegség lényegét. Azt, hogy a gyerek nem fogja kinőni, és hogy egész életében folyamatos kontrollra lesz szüksége, de ne izguljak, ez csak egy állapot, bele fogunk jönni. Ez nekem sokk volt.”
Az asszonynak hónapokba telt, mire elsajátította, hogy mit adhat enni a gyermekének, hogyan kell főznie rá, hogyan kell kiszámolni a szénhidráttartalmat. A mai napig oroszlánként harcol a fiáért, beszél tanárral, szülőkkel, iskolatársakkal, hogy megértesse, mit jelent ez az állapot, hogy könnyebbé tegye a gyermek mindennapjait.
A 33 éves András azonban arról vall, hogy ma már csak kisebb kellemetlenségeket okoz számára az, hogy cukorbeteg. „Az még mindig rosszul érint, ha például nyilvános helyen kell elővenni az inzulintűt, vagy megmérni.” András több egyetemet elvégzett, felelős beosztásban dolgozik, rendszeresen sportol, a Bátor Táborba jár, hogy segítsen a hozzá hasonló gyerekeknek. Ám nem mindenki kezeli ilyen jól a betegséget.
