Egyházatyától az abszurdig: karácsony az irodalomban

Nem múlhat el a karácsony karácsonyi irodalom nélkül.

Nem múlhat el a karácsony karácsonyi irodalom nélkül. A versben és prózában megelevenedő ünnep már-már a bejgli szintjére süllyedt. Rengeteg fény, minden csupa szív, szeretet és valljuk be, többnyire emészthetetlen giccs. Amolyan kötelező kör: ha már karácsony, mondjunk egy angyalkás versikét. Szerencsére azonban akadt jó pár szerző, aki a szent ünnep tiszteletére mélyebbre ásott a közhelyeknél, és valami újszerű és érvényes gondolatra lelt. Ezek közül válogattunk ki egy csokorra valót.

A 4. században élt egyházatya a korai kereszténység egyik legizgalmasabb alakja. Még meg sem keresztelkedett, amikor – a legenda szerint egy gyermek felkiáltására – Milánó püspökévé választották. Az arisztokrata családból származó Ambrus jogi pályára készült, esze ágában sem volt püspökséget vállalni, ám meghajolt a város népének akarat előtt, megkeresztelkedett, és az egyik legnagyobb hatású egyházatya vált belőle. Beszédei komoly hatást gyakoroltak a patrisztika korának legjelentősebb gondolkodójára, Szent Ágostonra, aki a püspököt hallva maga is megkeresztelkedett, Szent Ambrus keze által. A Karácsonyi himnusz (Farkasfalvy Dénes) méltó módon nyitja a válogatást.

„Ó népek Megváltója, jöjj, 
hadd lássuk a Szűz Gyermekét! 
Egész világ, ámulva nézz: 
Istenhez méltó születés.

Nem férfi magvából fogant, 
de Szentlélektől titkosan: 
az Úr Igéje testet ölt, 
mint szűz méhben termett gyümölcs.”

http://www.szepi.hu/irodalom/vers/karvers/karv_054.html

Nagy ugrás Szent Ambrus után, de egy karácsonyi irodalmi válogatásból nem hiányozhat Dickens örökérvényű meséje. A zsugori Ebenezer Scrooge története egyszerre félelmetes kísértethistória és elragadó tanmese a karácsony és azon keresztül a jóság, a szeretet mindent legyőző erejéről. A karácsonyt minden ízében gyűlölő Scrooge-ot három szellem keresi fel szenteste. Az elmúlt, a jelen, és a jövő karácsony kísértetei. Látogatásaik hatására a fösvény mizantróp rádöbben, milyen gonosz és könyörtelen módon élte addig az életét, és karácsony reggelén már egy új Ebenezer Scrooge ébred fel, aki elhalmozza szeretetével a környezetét.

„Ebben a kísérteties könyvecskében olyan eszme kísértetét próbáltam felidézni, amely olvasóimban semmiféle rossz érzést nem ébreszt – sem önmaguk, sem mások, sem az ünnep, sem pedig jómagam iránt. Kísértsen ez eszme kellemes otthonukban, és senki elűzni ne kívánja!”

http://www.mek.iif.hu/porta/szint/human/szepirod/kulfoldi/dickens/karenek/karenek.htm

Andersen szintén kihagyhatatlan. Számos karácsonyi meséje közül az egyik legszomorúbbat választottam, amely szívszorítóan figyelmeztet mindazokra, akiknek nem jut a szeretet ünnepének meleg fényeiből – és amelynek még akkor is van helye a válogatásban, ha szilveszter éjszaka játszódik. A kis gyufaárus lány igyekszik túladni a portékáján, máskülönben utoléri mostohaapja haragja. Egymás után lobbantja fel a gyufákat, és mindegyik lángban megelevenedik egy látomás. Az utolsó gyufa után a kislány holtan esik össze, és a nagymamája felviszi a lelkét az égbe.

„Már egészen meggémberedtek a kis ujjai. De jó lenne egy szál gyufa, csak egyetlenegy szál! Ha kihúzna egyet a skatulyából, odadörzsölné a falhoz, s meggyújtaná, a lángjánál megmelegíthetné a kezét! Végre rászánta magát, s meggyújtott egy szálat. Milyen vidáman sercent, s hogy lobogott a lángja! Fényes volt és meleg, mint a gyertyaláng, s a kislány boldogan tartotta fölébe a kezét.”

http://mek.oszk.hu/00300/00309/00309.htm#17

Habár a történet a legtöbbek számára talán inkább Csajkovszkij balettjéből ismerős, a Diótörő eredetileg Hoffmann meséje. A mesebalett a legfőbb szereplőket megtartotta, ám a történetet alaposan leegyszerűsítette, a végeredmény azonban – ha másként is, mint az eredeti – elbűvölő lett, a karácsonyi időszak kihagyhatatlan darabja. Az egerek és játék katonák harca Hoffmann-nál és Csajkovszkijnál is egy mágikus, ellenállhatatlanul izgalmas világba repíti a közönséget.

„Hát mit láttak ott a gyerekek?! Tarka, virágos, zöld gyepen pompás kastély állt, tükörablakokkal, arany tetejű tornyokkal. Harangjáték hallatszott, ajtók, ablakok tárultak föl, s látni lehetett: termeikben kicsiny, kecses urak és legyezős, uszályos ruhájú hölgyek sétálgatnak. A középső teremben, ami szinte tüzelt – annyi gyertyácska égett a csillárjain –, a harangjáték zenéjére gyermekek táncoltak kurta kabátban és szoknyácskákban. Egy smaragdszín köpenyes úr gyakran kinézett az egyik ablakon, intett és eltűnt, sőt maga Drosselmeier keresztpapa is – alig nagyobb, mint a papa hüvelykujja – meg-megjelent a kastély kapujában.”

http://mek.niif.hu/00400/00404/00404.htm

Evezzünk másfajta vizekre. Talán a krimi és az ünnep nehezen fér össze, ám a bűnügyi történetek királynője, Agatha Christie remekül hozza össze a karácsonyt a gyilkossággal. Legendás nyomozója, Poirot ünnepkor sem pihen. A köpcös belga ezúttal Simeon Lee gyilkosa után kutat. Az öreg multimilliomost karácsonyra összecsődített, népes rokonságának egyik tagja teszi el láb alól. A tettes nem menekülhet Poirot éles logikája elől. A regény a David Suchet főszereplésével készült Poirot filmsorozatban is megjelent.

A magyar irodalom is bővelkedik az ünnepi művekben. A karácsony leginkább a költőinket ihlette meg. Juhász Gyula több versben is megidézte az ünnepet, amelyek közül a legismertebben talán a Betlehemes ének, a Karácsony felé vagy a Karácsonyi óda, itt azonban álljon a Rorate című költemény:

„A kéklő félhomályban 
Az örökmécs ragyog, 
Mosolygón álmodoznak 
A barokk angyalok.

A gyertyák rendre gyúlnak, 
A minisztráns gyerek, 
Mint bárány a mezőben 
Csenget. Az árny dereng.

Hideg kövön anyókák 
Térdelnek. Ifju pap 
Magasba fölmutatja 
Szelíden az Urat.

Derűs hit tűnt malasztját 
Könnyezve keresem. 
Ó gyönyörű gyerekség, 
Ó boldog Betlehem!”

Ady, Babits, Kosztolányi. Mindannyian megverselték a karácsonyt. A válogatásunkban helyettük azonban mégis József Attila verse került Juhász Gyula után, az ok rendkívül szubjektív. A karácsonyi fagyból kibontakozó melegséget ennél tömörebben talán már nem lehet megfogni. Mást, többet erről nem is érdemes mondani, üres szavak helyett álljon itt a vers:

„Legalább húsz fok hideg van, 
szelek és emberek énekelnek, 
a lombok meghaltak, de született egy ember, 
meleg magvető hitünkről 
komolyan gondolkodnak a földek, 
az uccák biztos szerelemmel 
siető szíveket vezetnek, 
csak a szomorú szeretet latolgatja, 
hogy jó most, ahol nem vágtak ablakot, 
fa nélkül is befűl az emberektől 
de hová teszik majd a muskátlikat? 
Fölöttünk csengőn, tisztán énekel az ég 
s az újszülött rügyező ágakkal 
lángot rak a fázó homlokok mögé.”

Ám, ha már József Attila, nem feledkezhetünk el a Betlehemi királyok című költeményről:

„Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk!
Három király mi vagyunk.
Lángos csillag állt felettünk,
gyalog jöttünk, mert siettünk,
kis juhocska mondta – biztos
itt lakik a Jézus Krisztus.
Menyhárt király a nevem.
Segíts, édes Istenem!”

http://mek.oszk.hu/00700/00707/html/vs192901.htm

Következzen egy kakukktojás. Az egyetlen drámai mű a listán. Sütő András elementáris erejű szövege a megbocsátásról, a felejtésről és a megváltás hiányáról. Ha a karácsony és az irodalom kapcsolata kerül szóba, ennél a darabnál jobbat keresve sem találunk. Más kérdés, hogy a Hargitán jégbe fagyott időben megdermedt, örök karácsony mennyiben idézi fel a szeretet ünnepének hangulatát. Árvai Réka és Zetelaki Gábor szerelmének tragikus története az ember örökké tartó bukását szimbolizálja. Ők ketten kétszer is elpusztulnak, két karácsony éjjelen. Hiába kapnak még egy esélyt, a Nagy Romlás másodszor is lecsap rájuk. Bódi Vencel, az életben maradottak nevében zárja le a darabot:

„Keressük egymást az élők között, míg élünk, és majd kutatni fognak

bennünket a halottaink, mert lassanként már csak ők beszélnek rólunk. Csak

lenne elég mécsesünk a várakozáshoz.”

http://www.mek.iif.hu/porta/szint/human/szepirod/modern/suto/

S hogy ne szomorúan zárjuk, következzen Örkény István írása utolsóként. A reklámszlogeneket kifordító szöveg ellenállhatatlanul idézi fel a vásárlási láz abszurd vonásait. Cinikus, gonosz és sebészi pontosságú egyperces az akciós árukban manifesztálódó ünnepről. Vízhatlan karóra vízbe fúlt ismerősnek, fordítva járó óra, ehető kardok vagy hamvveder többszöri használatra.

„KÖNYV- ÉS LEMEZOSZTÁLYUNK várja önt!

Nem kell többé olvasni!
Fáradság, szemrontás nélkül művelődhetünk, amióta sikerült a világirodalom
remekeit
végbélkúp-formába
önteni.
Proust, Kafka, Joyce és más nehezen emészthető írók a bélcsatornából húsz perc alatt fölszívódnak. Magyar találmány!
Balzac összes művei
Tiszta kakaóvajból, hat kúpot tartalmazó ízléses ajándékdobozban!
Csak minálunk! Sehol másutt!”