„Szent Miklós a hulló hóban puttonyával körbejár” – éneklik a Mikulást váró, csizmácskáikat törölgető, fényesítő gyerekek. Elérkezett a várva várt nap, ma este – remélhetőleg – minden kis csizmába kerül valami színes édesség, vagy apró ajándék.
December 6-án Szent Miklósra emlékezünk, akinek története és hagyománya a jelentős művelődéstörténeti szerepet betöltő, Arany legenda néven ismert legendagyűjteményből maradt ránk. A szent valószínűleg 270-286 között született Patara városában, Kis-Ázsiában. 19 éves volt, amikor nagybátyja pappá szentelte. A szüleitől nagy vagyont örökölt, amit szétosztott a szegények között. Ekkor történt az a különös eset, amiért szentként tiszteljük.
A legenda szerint egy szegény embernek három lánya volt, akiket a hozomány hiánya miatt nem tudott férjhez adni. Miután Miklós megtudta, hogy a szegény ember lányai ártatlanságának áruba bocsátásával akar hihetetlen nyomorától megszabadulni, elhatározta, hogy segít rajtuk. Éjjel, titokban arannyal telt erszényt tett az ablakukba. Ezt még kétszer megismételte, hogy a másik két lány hozománya is összegyűljön.
Szent Miklós legendájának egyik változata szerint a megajándékozott legkisebb lány éppen akkor tette a harisnyáját a kéménybe száradni, amikor Miklós püspök a kéményen keresztül próbálta a házba juttatni pénzadományát. Az aranytallér pont a kisebbik lány harisnyájába esett. Az apa szerette volna megismerni jótevőjüket, ezért a harmadik éjszaka kileste, ki is a titokzatos adakozó. Miután meglátta, mindenkinek elhíresztelte a nevét.
A XIX. században a városokban kezdett elterjedni – gyakorlatilag az egyházi ünneppel (december 6., Szent Miklós ünnepe) összenőve –, hogy a Mikulás az ablakokba helyezett kitisztított cipőkbe szaloncukrot vagy kisebb édességekből és gyümölcsökből álló piros csomagot tesz.
Ma már a Mikulás-ünnepre rávetette magát az üzlet, sajnos egyre inkább kezd elhomályosodni az egymásra jobban figyelni, titokban segíteni, vagy örömet szerezni mozzanat. Pedig a Budapestre látogató finn Mikulás is azt hangsúlyozta, hogy a tárgyi adományok mellett fontos, hogy az emberek egymásra is jobban odafigyeljenek. Advent és a Mikulás-ünnep kiváló apropó arra, hogy segítsünk, és ehhez nem kell szentnek lenni. Csak nézzünk szét magunk körül, rengeteg olyan dolog vesz minket körül, amit már rég nem használunk, szedjük össze, és adjuk oda a rászorulóknak. Ha vannak gyerekeink, vonjuk be őket is, jó ha a rászorulók megsegítésére való nevelés már gyerekkorban elkezdődik.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!