A múzeumban jelenleg csak a preparációja mentőkutya látható, júniustól azonban egy önálló kiállítási részleg mutatja be Barry életét és „munkásságát”, ami próbál különbséget tenni valóságos hőstettei és a köréje szőtt legendák közt.
A bernáthegyik ősapjának tekintett Barry az Ágoston-rendi szerzeteseknek a Szent Bernát-hágón lévő vendégházában látta meg a napvilágot 1800-ban. A szerzetesek rossz időben gyakran mentek ki a hóba keresni az eltévedt, esetleg lavina alá került utazókat, s a velük tartó Barry állítólag 40 ember életét mentette meg.
Barryt általában rumoshordóval ábrázolják, ám a mítosszal ellentétben soha nem viselte a nyakában, legalábbis semmiféle történeti bizonyíték nincs erre. A szakértők és a szerzetesek szerint az is csak legenda, hogy Barry egy kisfiút a hátán vitt volna a menedékházba, így mentve meg életét. De mítosz az is, hogy egy francia katona farkasnak nézte és lelőtte a hűséges ebet. A kutyán lovagló kisfiú legendája jóval Barry születése előtt keletkezett, a kitömött Barry bőrén pedig semmiféle sérülés nem látható.
Noha Barrynak a párizsi állattemetőben állított emlékművén az olvasható, hogy „40 embert megmentett, a 41. megölte”, az igazság az, hogy a szerzetesek 1812-ben nyugdíjba küldték a sok jó szolgálatot tett ebet Bernbe, ahol két évvel később végelgyengülésben kimúlt.
Bár „ősapának” számít, Barry nem is hasonlított a ma ismert bernáthegyire, amelyet az emberi szépségideálnak megfelelően tenyésztettek ki. Az eredeti nyújtott fejből hatalmas koponya lett, s a mai bernáthegyik szőre hosszú. A fajta elnehezedett, erősen hajlamos az ízületi megbetegedésekre, sok állat a megváltozott fejforma nyomán légzési nehézségekkel küzd, és már rég nem alkalmas lavinakutyának.
