2013 őszén négy hónapos, 11 afrikai országon átívelő fotós expedíció indult Budapestről, hogy Kelet-Afrika társadalmi értékei, zárt közösségei, vallásai, kultúrái nyomába eredjen. Az expedíció megálmodója Lantai-Csont Gergely fotós, közgazdász volt. Az expedíció 114 nap alatt több mint 24 ezer kilométert tett meg. Ez idő alatt 28 ezer felvétel készült, amelyek közül elsőként a szudáni fotók láthatóak a 2014. február 27-én nyíló kiállításon.
A Kelet-Kongóig tartó út célja az volt, hogy a zárt közösségek életéről készített minőségi fotódokumentáción keresztül bepillantást nyerhessünk az ősi hagyományaikból, tradicionális anyagi kultúrájukból, szokásaikból máig sokat megőrző népcsoportok életébe.
Szudán ehhez tökéletes kezdet volt. Az ott készült képeken feltűnnek az ország gazdag kulturális emlékei, így a domborművekkel díszített ókori templomok, vagy a „fekete fáraók" piramisai is, de a látogatók a Nílus mentén lakó núbiaiak páratlanul színes kultúrájával is ismerkedhetnek.
Különleges élményt adnak a Vörös-tenger és a Nílus-völgy között, a Keleti-sivatagban lakó tevetartó bedzsákról készült képek is, melyeken az ősi öltözetet viselő nomádokat nézve szinte időutazáson érezheti magát a látogató.
A kiállításon elsőként lesz látható a magukat magyar származásúnak tartó, szudáni magyarabokról készült fotósorozat. A magyarab törzs régi lakhelyét az Asszuáni-gát építése nyomán, az 1960-as években örökre elnyelte a Nasszer-tó. A törzs egyes csoportjai Dél-Egyiptomba, nagyobb részük Szudán legészakibb városába, Vádo Halfába települtek át.
A kiállítás rendezője, Lassányi Gábor régész, egyiptológus elmondta: „A magyarabokról elsőként Almásy László, a híres Afrika-kutató adott hírt az 1930-as években. Ők ősapjuknak egy olyan magyar származású harcost, Ibrahimot (Ábrahámot) tartják, akit az oszmán törökök telepítettek le birodalmuk déli határvidékére, az 1500-as években. Bár kisebb kísérletek megindultak már az 1960-as években a magyarabok történetének és hagyományainak összegyűjtésére, az átfogó tudományos kutatás a mai napig várat magára.”
