Többen is cserbenhagyták a hajótörött halászt

A túlélő társa már az első hónapban éhen halt, mert nem tudta megenni a nyers húst.

A miniszter, Maria Isabel Rodriguez azt mondta, hogy a világhírű hajótörött, a 37 éves José Salvador Alvarenga „egészségi állapota a normálishoz közeli”, bár a férfi kerekes széken érkezett meg előző este a San Salvador-i repülőtérre, és alig pár szót tudott csak belemotyogni az eléje tett mikrofonok garmadájába, mielőtt arcát eltakarva sírásban tört ki.

Rokonain, a média nagy számban megjelent képviselőin kívül az ország külügyminisztere fogadta Alvarengát a repülőtéren, ahova kétnapi utazás után érkezett meg a Marshall-szigetekről, ameddig a hullámok sodorták Mexikó partjaitól.

A Csendes-óceánon több mint tízezer kilométert sodródó hajótöröttet El Salvadorban a főváros melletti Santa Tecla kórházba szállították alapos kivizsgálására és felerősítésre. Az orvosok szerint inkább lelki, mint testi állapotától függ, hogy mikor engedik haza tengerparti falujába, a fővárostól 120 kilométerre délnyugatra fekvő Garita Palmerába, amelyet 15 éve hagyott el, hogy külföldön próbáljon szerencsét.

Az őt meglátogató egészségügyi miniszter a vizit utáni sajtótájékoztatóján elmondta a sajtónak, hogy a férfit egyetlen közelben elhaladó hajó sem vette fedélzetére, noha Alvarenga integetéssel jelezte, hogy segítségre van szüksége. Egy hajó állítólag még majdnem el is törte a hétméteres halászbárkát, annyira közel haladt el mellette.
A hajótörött beszámolója szerint minden elhaladó hajó személyzete megelégedett az üdvözléssel, segítséget egyik sem ajánlott fel. A miniszter elmondása szerint emiatt a férfi „majdnem minden reményét elveszítette a megmenekülésre”.

A cápavadászatra induló Alvarenga és társa 2012. november 17-én sodródott ki a nyílt tengerre a dél-mexikói Chiapas államban, mert elromlott a hajómotorjuk. Társa, Ezequiel Cordoba már a tengeri odisszea első hónapjaiban meghalt, mert állítólag nem volt képes nyersen megenni a tengeri állatokat. A rák- és cápahalász 2013. január 30-án vetődött partra a Csendes-óceán közepén fekvő Marshall-szigetek egyik kicsiny zátonyán.
Alvarenga saját elmondása szerint madarakon, halakon élve, folyadékként teknősök vérét és saját vizeletét fogyasztva élte túl a „nagy kalandot”.

Bár egyesek még mindig kételkednek a hajótörött által adott verzió teljes hitelességében, az eddig megismert független adatok, például a mexikói eltűnés körülményei, alátámasztani látszanak a történet valódiságát.

José Salvador Alvarenga 15 éve vándorolt ki az Egyesült Államokba, de nem sokkal később a mexikói Chiapas államban telepedett le. Szüleit és most 14 éves lányát nyolc éve nem látta. Mivel nagyon hosszú ideje nem kaptak tőle hírt, hozzátartozói már rég halottnak hitték.

A közép-amerikai El Salvadorban hősként ünneplik a fél Csendes-óceánt bejárt hajótöröttet, akinek története mélyen megérintette az egész országot. Jaime Miranda külügyminiszter „az összes salvadori számára boldog pillanatnak” nevezte a férfi épségben való hazakerülését. A hazautazást a Marshall-szigetekről a Nemzetközi Migrációs Szervezet finanszírozta.