Az első páciens, akibe mesterséges szívet ültettek, március 2-án, december 18-ai műtétje után két és fél hónappal halt meg Párizsban. Az operáció előtt szíve annyira rossz állapotban volt, hogy már nem tudott elegendő vért pumpálni a szervezetébe, orvosai szerint néhány hete, talán csak pár napja volt hátra.
Az átültetésre váró betegek kiválasztása nem maradt abba, de többet kell tudnunk az első páciens haláláról, mielőtt a következő műszívet beültetjük – hangoztatta Philippe Pouletty, a Carmat egyik főrészvényesének, a Truffle Capitalnak a vezérigazgatója egy rádióinterjúban. Azzal nem értett egyet, hogy rövidzárlat okozta volna a műszer leállását.
A műszívet feltaláló francia sebész, Alain Carpentier azt közölte a Journal du Dimanche francia hetilappal, hogy a készülék hirtelen állt le: rövidzárlat volt, ez pedig olyan szívmegállást eredményezett, mintha a páciens saját, beteg szíve szenvedett volna végzetes rohamot.
A Carmat műszere a szív pótlására készült, élettartamát legfeljebb öt évre tervezték. A felhasznált biológiai szövetek és szenzorok a természetet igyekeztek utánozni. Azoknak a halálos betegeknek az életét kívánják vele meghosszabbítani, akik nem reménykedhetnek szívátültetésben, mert túl idősek, donorból pedig túl kevés van.
Carpentier rámutatott, hogy mérnökeik „éjjel-nappal” dolgoznak a hiba feltárásán. Miután „valószínűleg néhány héten belül” befejezik a vizsgálatokat, a következő transzplantációról független bizottság dönt. Emlékeztetett arra, hogy az első tesztek során a siker kritériuma a 30 napos működés volt, a beteg pedig két és fél hónapig élt a műtét után. Újabb transzplantáció akkor lehetséges, ha találnak a kritériumoknak megfelelő pácienst.
Röviddel az első transzplantált beteg halála és 75 nappal a beültetés után a Carmat azt jelentette be, hogy folytatja a klinikai teszteket. Chrisitian Latrémouille, az operációt végző sebész szerint a programot nem állították le, mert a „készülék általános koncepciója jó”.
