A húsvétra is jellemző a legtöbb ünnepünk esetében megfigyelhető rétegződés. Gondoljunk csak bele, hogy a természetmegújító pogány ünnepből a kereszténység kezdete óta a legnagyobb ünnepünk lett: Jézus Krisztus szenvedésére, kereszthalálára emlékezünk és a feltámadást ünnepeljük – mondta el az mno.hu-nak Birinyi József néprajz- és népzenekutató.
A niceai zsinat 325-ben kimondta: húsvét ünnepe a tavaszi napéjegyenlőség utáni első holdtöltét követő vasárnapra kell, hogy essen. Így a húsvét mozgóünnep, március 22. és április 25. között ünnepeljük. A nagyhét (a húsvétot megelőző hét, amely egyben a negyvennapos böjt utolsó hete) bővelkedik népszokásokban: első napján, virágvasárnap Jézus Krisztus jeruzsálemi bevonulására emlékezünk. A hét következő fontos mozzanata a nagycsütörtök, az oltáriszentség alapításának ünnepe. A liturgiában a dicsőség után az orgona elnémul – a népszokás szerint a harangok Rómába mennek –, egészen a feltámadásig nem harangoznak és nem is csengetnek, helyettük kézi, illetve szekrényes kereplőt használnak. Mint Birinyi József néprajzkutató elmondta: a Szigetközben talicskás kereplőt is megfigyeltek gyűjtéseik során. A kereplőtől régen a rossz szellem, a baj, a betegség elűzését, a ház szentségének védelmét várták. Az állat nyakába tett kolomp is a megrontástól és a szemmel veréstől való védelmet jelentette. A kereplő, a pogány hitvilágból származó elem a hivatalos liturgiába is bekerült. Nagypénteken nincsen mise, csak igeliturgia áldoztatással.
A nagyszombati szertartás (ekkor van a feltámadási körmenet is) néprajzi szempontból egyik legfontosabb eleme a tűz megáldása. Mágikus erőt és nagy jelentőséget tulajdonítottak a szent tűzzel meggyújtott gyertyának és a böjt végeztével, húsvétvasárnap megszentelt ételeknek (sonka, bárány, tojás, kenyér, magvak). A sonkát például sok termés reményében a gyümölcsfára akasztották. A húsvéti lakoma után összeszedett, majd a termőföldre szórt morzsáktól pedig azt várták, hogy távol tartsa a károkozókat a terméstől.
A vasárnapi szertartás legfontosabb néprajzi eleme az ételek megáldása. Gyergyóban Birinyi József elmondása szerint szemet gyönyörködtető látvány, ahogy a házi fonású kosarakban, kézműveseknek kiváló merítési anyagul szolgáló, káprázatos szőttesekkel letakarva viszik a templom köré a szentelendő ételeket, terményeket.
Ma már húsvét ünnepének valódi tartalma kiüresedőfélben van, folyamatosan elüzletiesedik, mígnem már csak a tojást tojó nyúl képzavara marad – hangsúlyozta a néprajzkutató. A húsvéthétfőn titokban ajándékokat hozó, tojó nyuszi egyébként a XVI. századtól ismert, németektől indult szokás. A nyúl a szaporaság, a termékenység, a tavasz jelképe, míg a tojás, ha elliptikus is, kerek egész, a világmindenséget, az életet, az újjászületést szimbolizálja, a piros tojás pedig Jézus Krisztus kereszthalálára utal.
A gyönyörűen hagymalevéllel megfestett, írókázott, karcolt kézműves tojásokat felváltotta a csokitojás és a pénz. Mint Birinyi József elmondta, majd minden adománykérő népszokásnál (betlehemes, vízkereszt, locsolkodás) megfigyelhető, hogy az ajándékot fokozatosan pénzadomány váltotta fel. Ez a folyamat a néprajzkutató szerint azért van így, mert felbomlottak a hagyományos közösségek, fellazultak az íratlan törvények. A korábban önmagukat ellátni képes közösségek a természetes mobilizációnak köszönhetően felbomlottak, ez a folyamat a népviselet, a népművészet minden elemén nyomon követhető.
Míg régen megtiszteltetés volt, ha sok locsoló jött a házhoz, és azt számon is tartották, addig ma már a lányok, menyecskék inkább wellnessfürdőkbe vonulnak a kényszer, a kevert pacsulik és a néha delírium közeli állapotban lévő locsolók elől. A víz, a megtisztulás, a megújulás szimbólumától eljutottunk a Krasznaja Moszkvával, oldott szappanos, illatos vízzel, vagy akár értékes kölnivizekkel locsolókig. A szomorú, hogy a locsolkodás népszokását lassan már csak Hollókő és a szentendrei Skanzen őrzi, hogy a közösségi alkalmak gyérülnek, az emberek bezárkóznak, az ünnep és az emberi, rokoni kapcsolatok virtualizálódnak. Ma már egyre többen küldenek közösségi oldalakon, személytelenül húsvéti jókívánságokat, mintsem élő emberi, baráti, közösségi kapcsolatokat ápolnának.
