„Hosszúra!” – süvölti Keresztesi „Öcsi bácsi”, és a labda menetrend szerinti pontossággal érkezik is Polgár Frigyes lábáról, természetesen hajszálpontosan a „hosszú” oldalon helyezkedő, szálas termetű csatár fejére. Öcsi bácsi pedig felugrik, rábólint – mint a „Kocka” Hofi Géza feledhetetlen monológjában, az „Aranycsapatban” –, és gól. A fenti jelenet a Villányi TC sporttelepén zajlott, a VörösBorÁszok–FehérBorÁszok gálamérkőzés 12. percében, amikor a száz százalékig etyeki akció végén a FehérBorÁszok megszerezték a vezetést.
Pedig nem akárki állt a kapuban, a villányi óriás, Gere Attila. Idősb Gere Attila, mert ifjabb a jobb szélen tüsténkedett, méghozzá olyan serényen, hogy később kétszer is bevette a „Fehérek” kapuját, döntő mértékben hozzájárulva a Vörösök 3–2-es győzelméhez a szakadó esőben, amely azonban csak a nézőközönséget űzte be a klubház eresze alá, a labdarúgók tántoríthatatlanul dacoltak az elemekkel.
A Villányi BorZsongás keretében megrendezett gálameccs immár a hetedik a sorban, 2008-ban szervezte meg az elsőt Magyar Zoltán, a Magyar Borászválogatott szövetségi kapitánya, a nagy organizátor. Olyan nagy, hogy már borász-Európa-bajnokságot is szervezett, az elsőt 2011-ben, hazánkban – a két helyszín közül az egyik természetesen Villány volt, a másik a Margitsziget, tizenegyesekkel buktuk el a döntőt Szlovéniával szemben –, a másodiknak Burgenland volt a házigazdája egy évre rá.
„Akkor sem hagytuk el a Magyar Királyság területét, Ruszt városa volt a helyszín, a Fertő tó partján, Soprontól »két mérföldnyire«. A történelmi Magyarország legkisebb szabad királyi városában, ahol a legenda szerint minden ház kéményén gólyafészek van, remek hangulatú Európa-bajnokságot rendeztünk” – mondja Magyar Zoltán.
A 2013-as viadal kimaradt, a kontinens futballkedvelő borászai úgy döntöttek, hogy attól kezdve kétévente rendezik meg a tornát, végtére is nem olyan könnyű évente összerántani a kompániát.
Idén Svájc lesz a házigazda, Wallis kanton (franciául Valais), a Matterhorn tövében, május 21. és 25. között.
De kanyarodjunk vissza Villányba, mert a BorZsongás magával ragadó pezsgése a Gere és Gere Zsongó Borudvarban, ahol a VörösBorÁzsok–FehérBorÁszok gálameccs résztvevői egy-egy palack rosé, portugieser, kékfrankos vagy éppen pinot noir mellett megbeszélhették a futballpályán történteket, az újságírót is elvarázsolta. Hát még a valóságos ízorgiát kínáló, szarvasnyakból és bárányból hatalmas kondérban készített vegyes pörkölt!
A meccszáró buli egyik fénypontja – mert volt több is – a stifolderverseny eredményhirdetése volt. Kalmár László siklósi polgár remeke nyerte el az első díjat, s a büszke győztestől még kulisszatitkokról is értesülhettünk:
„Az alapszabály: boldog disznóból a legjobb a stifolder! Magyarul: jól kell tartani a sertést, amely ne legyen túl fiatal, de öreg se, hanem középkorú és -súlyú, azaz 200-250 kilós hízó. A takarmányozás során feltétlenül gondoljunk arra, hogy valamennyi szóját is kapjon a disznó, mert attól lesz jó ízű a stifolder. Mégpedig a magyar stifolder, amely annyiban különbözik a svábtól, hogy van benne paprika, míg az eredeti fuldaiban nincs. A stifolder ugyanis Fulda vidékéről származik, amint az az eredeti nevéből – Stiftsfuldaer, azaz fuldai töltött – is visszakövethető” – osztotta meg velünk Kalmár úr a titkot.
No de a BorZsongás nem StifolderZsongás, Gere Tamás és Zsolt vendégfogadójának udvarában a nemes nedű vitte a prímet, s nem sok időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a jó bor megoldja a nyelveket.
Keresztesi „Öcsi bácsi”, azaz Keresztesi József tanár úr, az első, remekbe szabott fejes gól szerzője például elárulta, hogy ő nem is borász.
„Csak szegről-végről, ugyanis a Kertészeti Egyetem testnevelő tanára vagyok, s ebbéli minőségemben az összes borászgyereket, aki pályára lépett ma délután, és tanítottam. Szóval én nem készítem, hanem csak fogyasztom a bort” – mondta a gólszerző, aki hét évig edzősködött Etyeken, tehát teljesen természetes, hogy a FehérBorÁszok csapatát erősítette.
A VörösBorÁszok csapatának gerince villányi, kezdve a kapuban álló óriással, Gere Attilával és befejezve a bal szélen a gólokat ontó fiával, a két gólt magára vállaló ifjabb Gere Attilával.
Talán nem mindenki tudja, hogy a legendás villányi „Ötök” – Bock József, Gere Attila, Gere Tamás, Tiffán Ede, Polgár Zoltán – közül a két Gere nem testvér, hanem unokatestvér. Kettejük közül Tamással és Attila üzlettársával, Schubert Vilmossal beszélgettünk.
„A rendszerváltás előtt a háztájiban legfeljebb 800 négyszögöl szőlőt engedélyezett a törvény, árutermelésre nem igazán volt módunk, igaz, Bokszival (Bock József – a szerk.) és Attilával, az unokatestvéremmel 1987-től már magunk is palackoztunk, de csak a kombináton keresztül. Otthon nem lehetett tölteni. Aztán a rendszerváltás nálunk, Villányban is beindította a borászat reneszánszát” – idézi fel Gere Tamás a majd három évtizeddel ezelőtti útkeresés időszakát.
Schubert Vili maga is a borászválogatott oszlopa, természetesen ott lesz Svájcban, a közelgő Európa-bajnokságon, amely bő két héttel előzi meg a június 12-én kezdődő „igazi” futball-vb-t. Teljesen nyilvánvaló, hogy a brazíliai világbajnokság kitért a lényegesen nagyobb szakmai és reklámértékkel bíró borász-Európa-bajnokság elől
