„Versesképek” köszönnek ránk a nagy háborúból

Benda Iván munkái Ady, Babits, Reményik és Gyóni gondolatait kívánják a XXI. század emberének közvetíteni.

„Egy vasárnapi nap, amikor a Rába-parttól jöttem a fürdésből, találkoztam Mojzer Feri barátommal. Ő mondta el, hogy Szarajevóban megölték a trónörököst, Ferenc Ferdinándot és a feleségét. Mondta, hogy ennek súlyos következménye lesz. Rövidesen aztán megtudtuk, hogy mi. Amikor megkezdődött a mozgósítás, érdekes volt a lakosság viselkedése. Mintha nem tudták volna, milyen is a háború. Valóságos népünnepély volt a város utcáin. A lakosok, ha megláttak egy katonatisztet, akkor nem csak üdvözölték, hanem a vállukra emelték és úgy meneteltek vele. Jól jártak a közkatonák is, mert azokat meg itatták, énekeltek velük. Nem egy baka olyan részeg volt, hogy már nem tudott állni a lábán. Mindenki háborút akart.”

Így emlékezik a győri Borbély Kálmán tüzérfőhadnagy az 1914-es nyári eseményekre, amelyek alapjaiban változtatták meg az átlagember sorsát is. A tervezett győztes villámháború helyett a családapák és az iskolapadból éppen kilépő fiúk évekig a frontokon harcoltak, már ha szerencséjük volt, és egyáltalán túlélték a háború borzalmait.

A szarajevói merénylet századik évfordulóján, június 28-án nyíló kiállítás többek közt magának a „nagy háborúnak” az emlékeit tárja elénk. Korabeli fényképek, plakátok, festmények, rajzok, kitüntetések, kizárólag a hadifogolytáborokban használatos pénzek és hadifoglyok által készített emléktárgyak mellett a nagyközönségnek szánt háborús témájú porcelán dísztányérok, vitrintárgyak, frontszolgálatos orvosok gyógyító eszközei és munkájukat dokumentáló fotók is előtérbe kerülnek a tárlaton. A frontemlékek mellett a hátország civil társadalma is bemutatásra kerül. Benda Iván szerint a kor versei hűen tükrözik azt a hangulatot, ami akkoriban a társadalmat uralta. Mint a fotóművész kiemelte, a szomorú hangulat ellenére a remény mindig ott élt és él az emberben, hiszen anélkül egyszerűen nem lehet tovább lépni.

A fényképek és a líra találkozása egy hosszabb út során olvadt eggyé. Benda Iván elmondása szerint a Magyar emlékek Itáliában c. kötet képanyagának elkészítése során Csorba Lászlóval, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatójával tett olasz körútján jutott el az első világháborús hadszínterekre is. Ott döbbent rá, hogy milyen keveset tudunk a „nagy háború” világáról.

– Tavaly Gyónyi Géza Csak egy éjszakára c. versét hallgattam és egyszer csak beugrott a Monte Grappán készült fotóm, amely egy „égig érő” lépcsőt ábrázolt. Leültem, és összeraktam a képet, amit elképzeltem, s akkor született meg bennem a vágy, hogy verses képeket készítsek. Elkezdtem keresgélni a felvételeim között, mellette pedig versek után kutattam, és szép lassan összeállt, megformálódott a kiállításon bemutatott anyag – mondta Benda.

Gyóni mellett többek között Reményik Sándor, Dsida Jenő, Ady Endre és Babits Mihály gondolatai tükröződnek azokon a fényképeken, amelyeket Benda Iván válogatott az első világháború témakörében. A fotóművész az MNO-nak elmondta, Gyóni Géza csak a fronton ismerte fel magának a háborúnak a szörnyűségét. Ekkor születtek meg életművének legcsodálatosabb költeményei.

– Ne feledkezzünk meg Kaffka Margitról se, aki csodálatos versekkel mutatta meg, hogy milyen borzalmas a háború. A férje kint harcolt, s véleményem szerint a hozzá írott levelei a magyar irodalom legszebb darabjai közé sorolhatók. Számomra nagy felfedezés volt megtalálni az ő verseit is – magyarázza a fotóművész.

A versek önmagukban is különleges kordokumentumnak számítanak, azonban, ahogy Benda Iván mondja, sajnos napjainkban, az internetes korszakban, a hírtengerben kevesekhez jutnak el a versek üzenetei. A „versesképek” ebben a világban próbálnak a költészet segítségére lenni.