A jelzőlámpa ötlete tulajdonképpen régebbi, mint maga az autó. Londonban egy rendőr már 1868-ban használt egy piros és zöld fényű utcai gázlámpát, a fényforrás azonban néhány héten belül felrobbant és súlyosan megsebesítette a rendőrt.
Egészen az első világháború idejéig kellett várni, amíg az ötlet újra megvalósult, ekkor az amerikai Clevelandben gyulladtak ki a jelzőfények, úgy, ahogyan azokat lényegében máig ismerjük. Az ötlet dicsőségén többen osztoznak, köztük Lester Wire, egy Salt Lake City-i rendőr és Garrett Morgan, egy felszabadított rabszolgák fiaként született afroamerikai feltaláló, aki egyebek mellett a gázmaszk egy típusának és egy hajegyenesítő anyagnak a feltalálójaként is ismert.
Bécsben 1926-ban debütált a modern találmány, akárcsak Budapesten, ahol az első villanyrendőrt a Nagykörút és a Rákóczi út kereszteződésénél, a Corvin Áruház mellett állították fel. Az első lámpa kísérleti üzembe helyezése Angliában 1927-ig váratott magára.
A közlekedési lámpák valószínűleg még sokáig velünk maradnak. Bár egyre több helyen körforgalommal igyekeznek helyettesíteni őket, a belvárosban ez nem működik. Még ha a technológia fejlődésével minden autó képes is lesz kommunikálni egymással, így megtalálva az optimális közlekedési megoldást, a kerékpárosok és gyalogosok miatt akkor is nélkülözhetetlenek maradnak a lámpák.
Akárcsak maguk a készülékek, a hármas színösszeállítás is egyeduralkodónak számít. Kínában ugyan megpróbálkoztak a színek felcserélésével, hogy a kommunizmus színe a szabad utat jelentse, a kísérlet azonban káoszba fulladt.
