A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban most egy izgalmas időutazáson vehetünk részt. A szépség és a reklám – A női ideál alakulása a 20. század első felében című kiállítás az 1900-as évektől az 1940-es évek végéig tekinti át a változó divatirányzatokat, egyúttal alkalmat ad a női szépségideál és a divat változásának nyomon követésére a 20. században. Az egyes korszakok hangulatát és életérzését enteriőrök, fotómontázsok, korabeli ruhák, cipők és egyéb kiegészítők segítik felidézni. A század egyik legizgalmasabb időszakát vettük górcső alá. Nézzük, milyenek voltak a „húszas évek”.
Létezett egy város, ahol minden varázslatos és mámorító volt. Ahol esténként összegyűltek a baráti társaságok, ahol szerelmesek andalogtak és idősek nosztalgiáztak. Nevettek a flitterektől csillogó központban, fényárban úszott a Ritz, a divat fővárosa bódult a füstös, parfümözött nők illatától. Luxus és csillogás jellemezte Párizst az első világháborút követően, ahol egy időre minden tökéletesnek tűnt. És ez a „tökéletesség” a tengerentúlról, Amerikából jött.
A világ táncolt a dzsessz ritmusára. A beülős helyek egyre népszerűbbek lettek. Az élet éjszaka sem állt meg. Táncoltak a kávéházban, az utcán, még otthon is. Színházba jártak, sportoltak, nagyvilági életet éltek.
A kor híres divatdiktátora, Gabrielle „Coco” Chanel azt vallotta, hogy a divat csak akkor jó, ha szabadságot ad a nőknek. Új életstílus körvonalazódott, amely, mondhatni, megalapozta a mai szingli nő fogalmát. A modern nő megtestesítője a „fiús lány” lett, cérnavékony alakjával és fejére simuló bubi frizurájával, aki dolgozik, cigarettázik, sportol, autót vezet, s már férfikísérő nélkül is mutatkozik nyilvános helyeken.
Magyarország az első világháború után nagyon nehéz helyzetbe került. A trianoni békediktátumot az egész ország gyászolta. Az emberek a ruházkodásukkal is kifejezték tiltakozásukat. A férfiak fekete díszmagyarral, a nők népies, magyaros viselettel. A háború felforgatta az addigi polgári értékrendet, megváltozott az életszemlélet. Az ifjúság felszabadultabb, vidámabb életre vágyott, a nők több jogot követeltek maguknak.
A divat a csőszerű, térdig érő ruha lett. Hegyes orrú, félmagas sarkú félcipőt viseltek hozzá. Ekkor kezdtek a nők sminkelni, a szemet és a szájat hangsúlyozták, a szemöldököt vékonyra kiszedték. Népszerűvé váltak a bizsuk. A táncruhák csillogó, színes vagy pasztell árnyalatú darabjait rojtokkal és bojtokkal bolondították meg. Az anyagok is megújultak: matt selyem, tweed, dzsörzé, kreppzsorzsett; megjelent a nejlonszál. Kedvelték a kötött anyagokat, ebből készültek a kardigánok, pulóverek és jumperek. Nagyon divatosak voltak a bundák. Később berakásokkal, színes kövekkel, kézzel készített, iparművészeti értékű hímzésekkel díszítették a ruhákat. A hölgyek a korábbi halcsontos fűzők helyett korszerű, rugalmas anyagú mídereket hordtak alakformálás céljából. A míder főleg a mell leszorítására szolgált, hogy az minél laposabbnak hasson. Megjelent a trikókombiné és a pizsama, melyeket nagy divatházak a legfényűzőbben állítottak elő. Lanvin és társai elővették a szatént, a selymet, és a legkáprázatosabban álmodták meg eme ruhadarabokat.
