A szakember elmondta, az Európai Unióban és Magyarországon a járványügyi felügyelet és az egészségügyi ellátás sokkal magasabb szinten áll azon államokénál, ahol jelenleg járvány van, így csak behurcolt esetekről lehetne beszélni.
Példaként elmondta, ha esetleg valakin ebolára utaló jeleket tapasztalnak, a Szent László Kórház elkülönített részlegébe szállítják, a beteg vérmintájából pedig az Országos Epidemiológiai Központban néhány óra alatt diagnosztizálják, hogy valóban ebolavírusról van-e szó. Kis Zoltán hozzátette: Magyarországon kidolgozott eljárásrend van az ilyen súlyos fertőző betegségek kiszűrésére és a betegek elkülönítésére, gyógyítására, valamint a további járványügyi intézkedésekre.
A vírus ellen jelenleg nincs gyógyszer, az „immunrendszerünkre hagyatkozunk” – mondta a szakember, hozzátéve azonban, a betegek 40 százaléka túléli a fertőzést, és ez javítható a megfelelő orvosi ellátással. Fontos, hogy minél hamarabb felismerjék a betegséget, csillapítani tudják a lázat, és pótolni a folyadékveszteséget.
Kis Zoltán – aki tavasszal egy hónapot töltött az Európai Mobil Laboratórium tagjaként a jelenleg fertőzött Guineában – elmondta, az afrikai országokban nagyon rosszak a higiénés viszonyok, nem tudják biztosítani a tiszta kórtermeket, a megfelelő fertőtlenítést, és ezekben az országokban csak az alapszintű gyógyszerek elérhetők.
Kis Zoltán felhívta a figyelmet, hogy az ebolavírus fertőzött testnedvekkel – vérrel, nyállal – közvetlenül terjed, tehát nem légúti betegség, vagyis például tüsszögéssel nem lehet elkapni. Szintén nem lehet átadni a fertőzést papírpénz megfogásával vagy szúnyogcsípéssel. A szakember hozzátette: ha valaki tünetmentes, akkor kevésbé terjeszti a vírust, mint amikor már előrehaladott a betegsége. Kis Zoltán kiemelte, a hipó, a szappan, a különböző ruhafehérítő szerek, de már a mosás is inaktiválják a vírust, ami a napon szárított ruhában sem marad életképes. Az ebolavírust az első beteg mindig valamilyen fertőzött állattól – denevér, majom – kapja el, annak feldolgozása során a húsával, vérével, belső szerveivel történő érintkezéskor, illetve a beteg állat harapásával. A vírus ezután már emberről emberre terjed.