A jogi szempontból fenyegetőző fellépés valamivel gyakoribb a szakorvosok – 17 százalék – körében, mint a háziorvosok esetében – 10 százalék –, és az életkor emelkedésével is jelentősen csökken azon orvosok aránya, akik ilyen jellegű tapasztalatokról számolnak be. A kutatási összefoglaló megjegyzi: míg az 1976 előtt végzett orvosok 26 százalékát soha nem érte atrocitás ebből a szempontból, addig a legfiatalabb, 1995 után végzett korosztály mindössze 7 százaléka mondhatja el magáról ugyanezt.
Az orvosok 12 százaléka említette, hogy bántalmazta már őt fizikailag is betege, és összességében további közel 30 százalékuk hallott ilyen esetről saját környezetében. Elsősorban a férfiak, szakterület alapján pedig a szakorvosok körében jóval gyakoribb a tettlegesség előfordulása, míg az életkor emelkedésével jelentősen csökken az inzultusról beszámoló doktorok aránya.
A témával kapcsolatban vizsgált attitűd állításokból kiderül, több ponton is jelentős véleménykülönbség mérhető a lakosság és az orvosok között. A doktorok 86 százaléka érzi úgy, jogi értelemben az orvosok helyzete teljesen kiszolgáltatott, míg ezzel a laikusok mindössze 35 százaléka értet egyet. Hasonlóan másképpen látják a helyzetet abban is, hogy a jogi következményektől való félelem mennyire árnyékolja be egy orvos szakmai munkáját: a praktizálók 69 százaléka szerint ugyanis ez valóban így van, míg a lakosság csupán 38 százaléka osztja ezt a véleményt.
Döntően a szakma érzi magáénak azt az állítást, miszerint a bíróságok elfogultak az orvosokkal szemben, a betegek irányában, másik oldalról pedig főként a lakosság állítja: az orvosi hiba tabunak számít a szakma körében. Jellemzően a doktorok, de magas arányban a laikusok is egyet értenek azzal, hogy az egészségügyben a jogi kérdések szerepe biztosan fel fog értékelődni a jövőben, illetve az orvosi hibák kezelésének, kommunikációjának nincs kultúrája Magyarországon.
