Az első bordélyházat még 1932-ben nyitotta a japán hadsereg a kelet-kínai városban, ezek száma a következő években megállás nélkül nőtt, a világháború idejére pedig már a 160-at is meghaladta – fogalmazott egy sanghaji fórumon Szu Csi-liang, a sanghaji tanárképző egyetem a nők világháború alatti szexuális rabszolgaságát vizsgáló kutatóközpontjának a vezetője. A kínai–japán háború 1937-es kitörése után a hadsereg által fenntartott bordélyházak az egész északkeleti régióban megjelentek – mondta a szakember a központ témával kapcsolatos kutatásainak eredményeit idézve.
A becslések szerint a második világháború alatt a japánok által üzemeltetett bordélyházakban mintegy 200 ezer koreai, kínai és más ázsiai országból származó szexrabszolga dolgozott, akiket komforthölgyeknek neveztek. A korabeli érvelés szerint azért volt rájuk szükség, hogy erősítsék a katonák morálját. Japán hivatalosan nem kért bocsánatot, pedig erre az ENSZ és számos más jogi és polgári szövetség is felszólította.
