Egy versailles-i bíróság 1000-től 3000 euróig (300–900 ezer forint) terjedő bánatpénzt is megítélt az álépítész ügyfeleinek a bizalmukkal való visszaélésért – „még ha általában probléma nélkül kivitelezte is a terveket” – , a több százezer euróra rúgó kártérítési igényeket azonban elutasította.
A védő azzal mentegette hatvanéves ügyfelét, hogy „diploma nélkül épített ugyan, de jól épített”. A biztosítótársaságok mindazonáltal bejelentették, hogy az álépítész által tervezett épületekért nem állnak jót.
Leblanc soha nem szerzett építészi diplomát, így nem lehetett az építészkamara tagja sem. Építész sógora tagsági számát felhasználva azonban hozzájutott megbízásokhoz, és indulhatott közbeszerzési pályázatokon. A szakmát egy építész segédjeként sajátította el. A minap letette a vizsgát is, de még nem tudni, hogy sikerült-e a diploma megszerzése.
