Az elmúlt évtizedekben egyre jobban ismertté vált a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának folyamata, ennek alapján kiderült, hogy a kialakult állapot népbetegségnek tekinthető, kialakulásában örökletes tényezők, immunológiai folyamatok, nem megfelelő életmód, helytelen táplálkozási szokások játszanak döntő szerepet.
A kialakuló anyagcserezavar – az érelmeszesedés létrejöttének következtében – jelentősen növeli a szív- és érrendszeri elváltozások okozta megbetegedéseket és halálozást. A háttérben az inzulinrezisztencia áll, mely együtt jár a vér zsírszerű anyagainak felszaporodásával, magas vérnyomással, a vér inzulinszintjének emelkedésével, a cukorháztartás zavarával és egy jellegzetes, a hasra történő elhízással. A felsoroltak tartoznak ahhoz az állapothoz, amit az orvostudomány metabolikus szindrómának (anyagcsere-tünetegyüttesnek) nevez.
A cukorháztartás zavara eleinte csak az éhomi vércukorérték emelkedésében, a cukorterhelésre adott kóros válaszban, később cukorbetegségben nyilvánul meg. Hazánkban a lakosság 5 százaléka (félmillió ember) szenved cukorbetegségben, és ennek java része, 85-90 százaléka 2-es típusú cukorbetegségben. Sajnos míg korábban a 40-50 éves korosztályt érintette (korábban időskori diabétesznek is nevezték), ma már nem ritkán tapasztalható a 20-30 évesek körében. A folyamat előrehaladása következtében előbb-utóbb gyógyszeres („tablettás”), majd inzulinnal történő kezelés válik szükségessé. A veseátültetések jelentős része a cukorbetegség okozta veseelégtelenség miatt történik.
Joggal merül fel a kérdés, hogy mi köze van a cukorbetegségnek a vesebetegséghez. A 2-es típusú cukorbetegség felfedezésének időpontjában az esetek túlnyomó többségében már magasabb vérnyomásértékeket lehet mérni, vagyis a magasvérnyomás-betegség is fennáll, és ezt kíséri a vérzsírok emelkedett szintje, a „jó koleszterin” (HDL-koleszterin) csökkent értéke és a hasra történő elhízás. Mindez a 2-es típusú cukorbetegség alapját képező inzulinrezisztencia (az inzulin hatékonysága csökken, nem tudja megfelelő szinten tartani a cukorfelhasználást, a vércukor emelkedik) következménye, a vér inzulinszintje megemelkedik, ez együtt jár az erek összeszűkülésével és a nátrium (konyhasó) visszatartásával.
Ugyanakkor a vese vérnyomást szabályozó mechanizmusa is kórosan megváltozik. Mindezek vezetnek a magas vérnyomás kialakulásához.
A részletezett kóros folyamatok (anyagcserezavar, magas vérnyomás) a kiserek megbetegedéséhez (érelmeszesedés), szűkületéhez vezet, amit követ a vizeletben megjelenő fehérje (albuminúria), jelezve a veseműködés romlását (nefropátia). Ugyancsak jel a szem látóhártyája ereinek elváltozása (retinopátia), a környéki idegek károsodása (neuropátia, a kéz-láb szimmetrikus zsibbadása).
Mikor kell a metabolikus tünetegyüttesre gondolni?
Ezekben az esetekben a megfelelő vizsgálatok elvégzése – a későbbi komolyabb szövődmények megelőzése érdekében – nem tűr halasztást. Vizsgálhatók a vérzsírértékek, az éhomi és étkezés utáni vércukorszint, a vizelet albumin- (fehérje-)tartalma, a vese funkciója, a szemfenék és a vérnyomás. A vizsgálatokat rendszeresen, legalább évente el kell végezni.
Mit tehetünk a cukorbetegség és ezzel együtt a vesebetegség megelőzése érdekében?
Az első és legfontosabb tényező az életmód megváltoztatása, a testsúly csökkentése. Ez részben a testmozgással, részben a táplálkozási szokások megváltoztatásával biztosítható. A hirtelen történő fogyás nem vezet megfelelő eredményre, mert az esetek túlnyomó többségében rövidesen visszatér az eredeti testsúly. Úgy kell a testmozgást és a diétát felépíteni, hogy havonta 1-2 kilogrammal csökkenjen a testsúly. Ételeinket úgy kell megválasztani, hogy az energiabevitel ne haladja meg a napi 1200 kalóriát (ez változhat az életkorral, foglalkozással). Diétánkat úgy kell összeállítani, hogy a szükséges energia 10 százalékát fehérje, 40-50 százalékát gabona- és gyümölcsfélék, 25-30 százalékát a zsiradékok, főleg telítetlen zsírsavak (olaj, margarin) alkossák. A testsúlycsökkentés érdekében a zsiradékok, cukorintolerancia (a cukorbetegség „előszobája”) esetén pedig a szénhidrát arányát kell csökkenteni. Tartózkodni kell a cukor, az édes sütemények, az alkohol fogyasztásától, helyettük édesítőszereket, gyümölcsleveket kell fogyasztani.
Nem mellőzhető a nátriumbevitel (konyhasó) mérséklése. Az egészséges táplálkozáshoz tartozik a megfelelő növényi rostot tartalmazó zöldségfélék fogyasztása is. (Tájékozódni lehet az interneten is megtalálható kalóriatáblázatokból.) A testmozgás, a fizikai aktivitás fokozásának jelentősége rendkívül fontos, nincs olyan diéta, fogyókúra, amelyik ne tartaná szükségesnek. A fizikai igénybevétel, a testmozgás nem jelent többet, mint naponta 20-30 perces intenzív sétát, úszást, kocogást, tornát.
A testmozgás előnyös hatása összetett: csökken az inzulinrezisztencia, a vércukorszint, a vérzsír értékei (koleszterin, triglicerid), a testsúly, a vérnyomás, viszont nő a HDL („jó”) koleszterin szintje, a fizikai terhelhetőség, javul a közérzet, az alvás minősége, egyszóval javul az életminőség. A testsúlycsökkentést addig kell folytatni, amíg meg nem közelítjük, vagy el nem érjük az ideális testtömegindexet. A megfelelő testsúly fenntartása már nem szokott nehézséget okozni.
Ha a testsúlycsökkentés nem jár eredménnyel, de szükséges, van mód a gyógyszeres kezelésre orvosi ellenőrzés mellett. Ebben az esetben azonban mindig számolni kell a gyógyszer nemkívánatos mellékhatásaival is. A sokat reklámozott zsírégető szerektől leghelyesebb tartózkodni, mert nincsenek megbízható vizsgálatok arra vonatkozóan, hogy a szerek nem okoznak-e az adott egyén esetén egészségkárosodást a többi gyógyszer együtthatásaként.
A különlegesen nagy testsúlyfelesleg esetében szóba jöhet végső megoldásként a sebészeti beavatkozás is, ennek nagyon szigorú orvosi feltételei vannak.
Nagyon fontos a vérnyomás rendszeres ellenőrzése és megfelelő szinten tartása (130/80 Hgmm alatt), s a szükséges gyógyszerek pontos szedése.
A metabolikus tünetegyüttes, a 2-es típusú cukorbetegség, a romló veseműködés lappangva, különösebb tüneteket nem okozva alakul ki, rendszerint csak véletlenszerűen vagy panaszok esetén fedezik fel. Ezért szükséges 40 éves kor felett évente legalább egy alkalommal a családorvost felkeresni, és az indokolt vizsgálatokat panaszmentesség esetén is elvégeztetni.
