A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban most egy izgalmas időutazáson vehetünk részt. A szépség és a reklám – A női ideál alakulása a 20. század első felében című kiállítás az 1900-as évektől az 1940-es évek végéig tekinti át a változó divatirányzatokat, egyúttal alkalmat ad a női szépségideál és a divat változásának nyomon követésére a 20. században. Az egyes korszakok hangulatát és életérzését enteriőrök, fotómontázsok, korabeli ruhák, cipők és egyéb kiegészítők segítik felidézni. A kiállítást november 16-ig nézhetik meg a szépség kedvelői. Az álomgyárak sztárjai jelenítették meg a szépségideált Nézzük, milyenek voltak a „tízes évek”.
1910-ben a nők végre leveszik a fűzőt. A viselet egyre kényelmesebbé válik, kivéve a divat túlkapásának számító, a bokánál erősen beszűkülő „bukj el!” szoknyát. Nappal általában a sima, egyenes vonalú, férfias szabású kosztümöket részesítik előnyben, egyszerű szabásúak, testhez simulóak az élénk színű esti ruhák is, amelyeket különleges szabású és mintázatú sálakkal, stólákkal tesznek ünnepélyessé.
A szoknyák rövidülése miatt a női cipőre és harisnyára is különös figyelmet fordítanak. A száras, fűzős cipőt fokozatosan kiszorítja a csinos félcipő, a „pumps”: a hegyes orrú, félmagas, karcsú sarkú cipő, gyakran rüsztpánttal. A társasági cipők selyemből készülnek, díszesek. A fekete mellett megjelennek a világosabb, színes harisnyák.
Az igazi gyökeres fordulat az első világháború alatt következik be. Ekkor a nők rá voltak kényszerítve, hogy egyedül is helytálljanak. Míg a férfiak a harctéren küzdöttek, munkájukat az asszonyok végezték el. A dolgozó nőknek egyszerű, sok zsebbel ellátott sima ruhára volt szükségük. Polgárjogot nyert egy csomó, régebben komikusnak tartott újítás, például a nadrág és az overall. A fronton tevékenykedő ápolónők szükségszerűen térd alá érő szoknyát vagy térdnadrágot hordtak. Ahogy a halálhírek sokasodtak, a divatlapokban is egyre több helyet kaptak a gyászmodellek, melyekre az egyszerűség a jellemző.
A szoknyák 1916-ig egyre rövidülnek, de bővülnek. („A háború hosszú, de a szoknyák rövidek.”) Az úgynevezett háborús krinolin terjeszkedésének hamarosan határt szab az anyaghiány. Előtérbe kerülnek a pótanyagok. A műselyem egyre jobban tért hódít. A katonai viselet elemei megihletik a női divatot, váll-lapos zubbonyokat, kabátokat hordanak. A díszes malomkerékkalapokat felváltják az egyszerű, mélyen a szembe húzott kis kalapok.
