Magyarországon a 19. század első felében nem működött bank, a pénzügyi feladatokat a káptalanok (katolikus egyház-igazgatási szervek) és az uradalmak pénztárai, az árvapénztárak és az alapítványok látták el. A legnagyobb birtokkal rendelkező nemesek a bécsi bankoktól kérhettek hitelt, de csak kedvezőtlen feltételek mellett. A reformkori önállósulási törekvések idején Fáy András író, politikus kezdeményezte 1839. március 19-én egy pénzügyi szervezet létrehozását Pest vármegye gyűlésén. Bár törekvését többen kétségbe vonták – köztük Széchenyi István is –, Fáy kitartó szervező-agitáló munkájának eredményeként 1839. december 30-án megalakult a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesület, mely a vármegye védnökségével 1840. január 11-én kezdte meg működését.
A pénztár alaptőkéjét földbirtokosok, megyei és állami tisztviselők, kereskedők, honoráciorok (nem nemesi származású értelmiségiek), összesen több mint 300 részvényes jegyezte. Fáy Andrást segédigazgatóvá választották, 1848-ig ő töltötte be ezt a tisztséget. A takarékpénztár célul tűzte ki a „kisemberek” gazdálkodásra nevelését, takarékosságra buzdítását, az uzsora megszüntetését és a közügyek támogatását. Elsősorban szegény nemeseknek, jobbágyoknak és gazdasági cselédeknek kívánta lehetővé tenni a tőkegyűjtést, számukra 20 pengő krajcártól maximum 100 konvenciós vagy császárforintig terjedő kisbetéteket engedélyezett. Az intézmény betétkamatokon kívül váltókölcsönöket és ingatlanokra kihelyezett jelzálogkölcsönöket is folyósított, pénzügyi források biztosítására pedig részvényt és kötvényt bocsátott ki.
A takarékpénztár virágzásának indult, részvényeseinek száma 1844-re meghaladta már a 650-et. Vidéken is sorra alakultak a szervezetei, 1848-ban már 36 működött belőlük, s nyeresége mérleggel tudtak működni. 1845-ben Kossuth Lajos indítványára a takarékszövetkezet részvénytársasággá alakult, és teljes körű kereskedelmi bankként működött tovább. 1847-ben Fáy javasolta, hogy a takarékpénztár tevékenységi körét bővítsék ki életbiztosítási feladattal is, de az idő erre már nem volt alkalmas. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc visszavetette az intézmény fejlődését, a zivataros időszakban megrendült a bizalom a hitelintézetben, többen kivették betétjüket, az üzleti élet pangott. A szabadságharc bukása, a magyar forint (Kossuth-bankó) értékvesztése még inkább súlyosbította a helyzetet.
A pénzintézetnek csupán az 1867-es kiegyezés után sikerült talpra állnia. Alaptőkéjét megemelte, üzletmenete felélénkült, s a 19. század vége felé már jelentős szerepet játszott a budapesti házépítések finanszírozásában. Bevételeinek túlnyomó többsége a kamatokból és az értékpapírok utáni szelvényjövedelmekből származott. 1894-ben alakult meg leányintézete, a Hazai Bank Rt., amely számos, főként élelmiszer- és villamosenergia-ipari vállalatban szerzett érdekeltséget.
A második világháború előtt a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Magyarország egyik legnagyobb kereskedelmi bankja volt, a két világháború között 12 fiókkal működött a fővárosban. 1948. január 1-jén állami tulajdonba került, majd felszámolták. Üzletágai az 1949-ben létrejött Országos Takarékpénztár Nemzeti Vállalathoz, a mai OTP Bank Nyrt. jogelődjéhez kerültek.
Az OTP 1993-ban hozta létre Fáy András nevét viselő alapítványát, amely számos programmal veszt részt a magyarországi oktatás támogatásában, különösen a pénzügyi, gazdasági, gazdálkodási képzés fejlesztésében. A Takarékpénztár 1861-ben, Ybl Miklós tervei alapján épített székháza (Ybl Palota) az eredeti állapotának megfelelően helyreállítva ma is látható a Belvárosban, az V. kerületi Keleti Károly utcában.
origo.hu
Napi balfék: Magyar Péter leleplezi a fogkefét
