A veseműködési zavarokban, a veseelégtelenség különböző stádiumaiban kezelt betegek, illetve a vesekárosodás kockázatát jelentő egyéb betegségekkel – cukorbetegség, magasvérnyomás-betegség – kezelt páciensek esetében természetes, hogy a kezelőorvosok úgy válogatnak a rendelkezésre álló gyógyszerek között vagy szabják meg az adagolásukat, hogy a vesét érintő nem kívánt hatásait kiküszöböljék – olvasható a vesebetegseg.hu portál cikkében.
Ma már köztudott, hogy számos gyógyszercsoport, illetve hatóanyag – különböző bonyolult mechanizmusok révén negatív hatással van a vese működésére. Ez nem minden esetben jelenti azt, hogy használatukat kerülni kell, ebben a beteg állapotának ismeretében a szakorvos hivatott dönteni: rövid távon – némely nem szteroidos gyulladásgátló, fájdalomcsillapító, sőt paradox módon az alapbetegség kezelésében szerepet játszó szerek esetében –, a megfelelő dózis meghatározása és megfelelő kontroll mellett biztonsággal használhatók, szedésük elhagyása után a negatív hatások elmúlnak, a vese működése rendeződik.
A gyógyszerválaszték szélesedése, a recept nélkül hozzáférhető orvosságok nagy száma, a gyógyszernek nem minősülő, természetgyógyászatinak titulált és igen divatos készítmények arzenálja és az öngyógyszerezés elterjedtségének növekedése ennek hátrányos következményeivel is szembesítették a szakorvosokat. A recept nélkül kapható orvosságok nagy száma a gyógyszerfogyasztókban kialakította azt a téves vélekedést is, hogy az ilyen szerek „nem komolyak”, nagy bajt nem okozhatunk velük, nem árthatunk magunknak. A diagnosztikai lehetőségek technikai fejlődése és elérhetősége mára jó néhány területen, így a vesebetegségekén is megmutatta: nincs ez így. Hazai pontos adatok híján, külföldi szakirodalmi publikációk nyomán feltételezhető volt, hogy az ott érvényes megállapítások, például a gyógyszerek okozta vesekárosodások előfordulása, gyakoriságuk emelkedése Magyarországon is létező jelenség lehet.
A Magyar Nephrologiai Társaság égisze alatt 1994 és 1997 között futó, a pécsi egyetemhez kötődő országos, reprezentatív felmérésből kiderült, hogy az egészségügyi ellátásból következő (iatrogén eredetű) – például gyógyszermellékhatások, diagnosztikai anyagok, gyógynövényalapú szerek okozta – vesekárosodások előfordulása növekszik, ezen belül a fájdalomcsillapítók okozta vesekárosodások (analgetikum nefropátia) jóval gyakoribbak, mint korábban gondolták.