Épp az év legsötétebb napjára, december 21-ére esik idén advent negyedik vasárnapja. Egyesek erre a napra tették Joszif Visszarionovics Dzsugasvili, ismertebb „művésznevén” Sztálin 1878-as születésének időpontját, az iskolában is így tanították anno, erről született az ismert reakciós vicc:
Tanár és diák
– Melyik az év legsötétebb napja?
– December 21., bölcs vezérünk születésnapja!
Történészek azóta tizennyolcadikára tették át a „nevezetes” dátumot, de körülbelül ez a legmellékesebb adat a világ emberéletekben mérhető legnagyobb pusztítását, a kommunizmust kiteljesítő alakjáról.
Ezen a negyedik vasárnapon nézzünk rá, milyen történések sötétítették még a földgolyóbist!
– 1898-ban ezen a napon fedezte fel Marie és Pierre Curie a rádiumot, a világ egyik leghasznosabb, egyben legaljasabb pusztító kémiai elemét. A radioaktív szennyezésben és a sugárzást eredményező katasztrófákban viszont éppúgy kulcsszerepe volt/van, mint a gyógyászatban, súlyos légzéses betegségek kezelésekor használják.
– 1988: a skóciai Lockerbie fölött bomba robbant egy Boeing 747-esen, 270 ember halálát okozva, köztük egy váci magyar családét.
– Két esztendeje véget ért a maja naptár (ezt örökíti meg a 2012 című katasztrófafilm is), új időszámításba kezdtek.
A keresztény hit szerint ugyanakkor mindezektől eltér a nagyságrendje annak a fénynek, ami az Isten világtörténelembe való belépésével jön létre a legsötétebb nap táján.
– A karácsony története nem kötődik a Bibliában dátumhoz úgy, mint a húsvét vagy a pünkösd – tette tisztába az ünnep dátumhoz kapcsolását korábbi interjúnkban Török Csaba, a katolikus egyház médiareferens papja. Részletek ezzel kapcsolatban: – A III. századtól több dátum is elterjedt a Szentföldhöz közeli térségekben, ezeket az adott uralkodó kultúra határozta meg. Igen korán kialakult a január 6-i epifánia, vagyis a vízkereszt ünnepe, jelentős eseményként hirdetve Jézus „megjelenését” (görögül epifánia) a világ előtt. Egyiptomban a tavaszi nap-éj egyenlőséghez kötötték a születésről való megemlékezést, hisz ekkor kezdődött az új év. Ennek első napjai során a világ teremtéséről emlékeztek meg. A negyedik nap, március 25-e azért vált Jézus születésének emlékezetévé, mert a negyedik napon teremtette Isten a Napot, a hívő számára pedig az igazi Nap maga Jézus. A római egyház december 25-e azzal függ össze, hogy a téli napfordulóval elérkezett a legyőzhetetlen Nap, a „Sol invictus” pogány ünnepe. Voltaképpen közismert csillagászati megfigyelésből születik ez a dátum: eddig fogyott a nappal, a fény ideje, innentől gyarapszik. A Nap téli napfordulós ünneplése szíriai hatásra gyökeresedett meg Rómában. Az egyház átvette a dátumot, hogy ekkor emlékezzen meg az igazi Fény, Jézus születéséről. A római szokás elterjedt később az egész egyházban. Az ortodoxiában persze rendkívül hangsúlyos maradt az ősibb ünnep, az epifánia is. Ráadásul Keleten a mai napig a Julianus-naptárt használják az egyházi időszámításban, így az oroszok még vígan ünnepelnek, amikor nálunk már minden lezárult. De hát szimbolikus dátumokról beszélünk.
A negyedik gyertya kigyúlásával tehát minden készen áll Krisztus megérkezéséhez, ami – pestiesen mondva – a legsötétebb éjszaka táján „szól” a legnagyobbat.
Néhány napunk van még a csiszolgatásra.
