Az egyetlen magyar parfümőrnőt esküvője után, de még nászútja előtt Párizsban csíptük el egy interjúra.
– Közgazdászként végzett, majd évekig gyűjtögetett, hogy Franciaország egyik legjobb parfümőri iskolájában tanulhasson. Sok lemondással járt ez a döntés?
– Valójában már az egyetem utolsó évét is Párizsban töltöttem Erasmus-ösztöndíjasként, aztán a jelenleg már férjem miatt jöttem vissza és kerestem itt állást. A Champs-Élyséesen kezdtem dolgozni, mint humánerőforrás-menedzser azért, hogy három-négy év múlva elkezdhessek egy iskolát, de arról fogalmam sem volt, hogy utána mi lesz. Nagyon sokan le akartak beszélni,de az illatok szeretete kitartóvá tett. Már akkor minden ebédszünetet a közeli parfümériában töltöttem, és minden létező illatot megszagoltam, kipróbáltam. Az iskola a francia Riviérához közel, Grasse-ban található és évente tizenkét embert vesznek fel. Ez egy fantasztikus vidék, inspiráló hely, az egyik legjobb képzéssel. Az oktatás nagyon intenzív volt; 4-5 ezer nyersanyag létezik ma a parfümiparban, amelyeket aktívan használnak, ezeket egyesével elkezdtük megszagolni. Mindegyiket meg kellett tanulni felismerni önmagukban és kompozícióban is.
– Adottság, hogy ennyire jó, kifinomult a szaglása?
– Engem ez az egész kiskoromtól kezdve érdekelt, de alapvetően úgy gondolok az orra, mint egy izomra, ami fejleszthető. Vannak olyan hetek, amikor több időt töltök az adminisztrációval, máskor naponta megszagolok 100-150 nyersanyagot, és több próbát is végigcsinálunk – ilyenkor érzem is a különbséget, hogy egyre kifinomultabbá válik a valószínűleg egyébként is „megedződött” szaglásom.
– Milyenek a mindennapok egy ilyen érzékeny orral, hiszen nem lehet különbséget tenni jó és rossz illat között.
– Nem is a szokásos utcai szagok zavarnak, hanem az, hogy nagyon intenzíven érzek mindent. A múltkor például megéreztem, hogy valaki a másik szobában kinyitotta a hűtőt – hosszútávon tehát tud terhes is lenni egy ilyen fejlett szaglószerv. Ha csak lehet, a természetbe megyek kikapcsolódni, felfrissülni. Szeretem az erdő, a fű, a fák illatát. Ugyan ilyenkor is „dolgozom” – intenzív illathatásoknak van kitéve az orrom –, de legalább egy kicsit elszakadok a folyamatos munkától.
– Évek óta Párizsban él és dolgozik, de a honvágy azért mindig munkál az emberben. Tervezi, hogy újra hazaköltözik?
– Persze a szívem azért mindig hazahúz. Hosszú távra tervezünk férjemmel, aki miatt tulajdonképpen Párizsban élünk, és mint parfümmárka képviselője-alkotója nekem egyébként is jelen kell lennem itt. Minden komolyabb cég valamilyen szinten képviselteti magát Párizsban, Budapestről azért ez még nehezen működne.
– Első parfümje, a Hedonist óriási sikert aratott, Amerikától Ázsiáig ott van a legexkluzívabb parfümériák polcain. Már az „illatiskolában” is dolgozott rajta, vagy az illat később alakult ki?
– Három évig formálódott ez az illat. Az alapinspirációt már a parfümőri iskola helyszíne, Grasse gyönyörű városa adta, amelyet tulajdonképpen a modern parfümgyártás bölcsőjének is neveznek. Régen hihetetlenül ceremoniális, ünnepi esemény volt az, ahogy a nők parfümözték magukat. Ügyeltek arra, hogy ne legyen ugyanolyan illatuk, mint másoknak; Medici Katalin például a parfümjei receptúráját, amit mi formulának hívunk, szinte hét lakat alatt őrizte. Ez mára – tulajdonképpen az elmúlt pár évtized alatt – megváltozott, szinte a fogmosással és a napi fésülködéssel együtt automatikusan magukra fújják a nők az aktuális divatillatot is. Én valami olyat szerettem volna alkotni, ami minden szempontból különlegessé teszi a viselőjét, és kicsit visszahozza a parfümöknek azt az aranykorát, mikor igazán élvezetes és különleges volt egy illat viselése.
– Számított ekkora népszerűségre?
– A Hedonist merész illat, mézzel, dohánnyal és rummal. Női parfümökben ritkán dolgozunk ezekkel az illatokkal, de pont ez teszi olyan különlegessé. Ettől válik olyan illattá, amely minden ízében az örömöt képviseli. Mivel rengeteg energiát, lelket tettem ebben a parfümbe, éreztem, hogy jól sikerült, és szeretni fogják. A mai napig kapok olyan köszönő e-maileket, hogy közrejátszott abban, hogy egy kapcsolat át tudott lendülni a holtponton, vagy egy hölgy azt írta, hogy betegség miatt gyakran járt kórházba, és ez az illat adott neki erőt, megváltoztatta a hangulatát. Ez utóbbin elsírtam magam. Ilyen levelekre egyáltalán nem számítottam, de ilyenkor érzem igazán, hogy érdemes volt ennyit dolgozni.
– Milyen a legújabb Minya Viktória-parfüm?
– Nemrég fejeztem be egy nagy munkát, a Hedonist-sorozaton belül két parfümöt, amelyet október végén mutattam be, illetve egy nagyon személyes alkotás is nemrég jelent meg, ami az Eau de Hongrie nevet viseli, és nagyon szép története van : A legenda szerint a XIV. században Piast Erzsébet idősebb korára köszvénytől, reumától szenvedett és készíttetett egy gyógyvizet, ami enyhít a fájdalmain. A legenda szerint ennek hatására Erzsébet annyira megfiatalodott, megszépült, hogy a lengyel király megkérte a kezét és feleségül vette; a gyógyvíz pedig Magyar Királyné Vize, az az Eau de la Reine de Hongrie néven híresült el egész Európa-szerte, alapjai pedig a rozmaring és a kakukkfű voltak. A Víz több illóolajjal készült alkoholos oldatban, ezt tartjuk a legelső modern kori parfümnek a világon. Parfümtörténelmi órán hallottam először a történetet, és szöget ütött a fejemben a gondolat, hogy vajon milyen lenne modern megvilágításba helyezni ezt az alkotást. Sokáig tipródtam, hogy melyik is az a magyar vonal, amit szeretnék megjeleníteni az illatban, végül a tokaji aszú mellett döntöttem. Abból kiindulva jutottam el egy mézes, jázminos, szantálfás, aszús parfümig, ami különleges csomagolásával is a világszerte népszerű tokaji borokat dicsőíti.
– A saját kollekciója mellett személyre szabott parfümök elkészítését is vállalja. Hogy kell elképzelni egy ilyen egyedi illat megszületését?
– A személyes megkeresések alkalmával az illatorgona mellett kezdjük el a munkát. Egy kis beszélgetés után konkrétan megszagolom a parfüm későbbi viselőjének bőrét, és tudom, hogy milyen illatok állnak majd jól neki. Ezekből kiválaszthatja a neki leginkább tetszőket, hogy azokból kikeverjem a személyiségéhez és a bőréhez is leginkább passzolót. Ez viszonylag hosszadalmas folyamat, minimum egy év egy saját parfüm elkészítése. Ez a nagyon drága szolgáltatás, éppen ezért természetesen nem minden nap jönnek ilyen felkérések, de egyébként is csak évente 2-3 ilyen jellegű munkát tudok elvállalni.
– Bár még fiatal, a sikerei magukért beszélnek; gondolt már arra, hogy továbbadja az eddigi tapasztalatait?
– A saját laboromban eddig is adtam órákat, tartottam workshopokat, és tanítok lelkes parfümőrtanoncokat is, de nemrég felkértek, hogy adjak órákat egy nívós párizsi parfümiskolában is – ez nagy öröm és megtiszteltetés számomra.
