Amit a vesedaganatról tudni érdemes

Vannak bizonyos tényezők, amelyek a vesedaganat kialakulásának kockázatát fokozzák.

A fizikális vizsgálat során ha a daganat már előrehaladott állapotban van, esetleg tapintható az elváltozás, de a kisebb daganatok a leggondosabb vizsgálattal sem észlelhetők. A laboratóriumi vizsgálatok sem adnak megfelelő támpontot. A magasabb vérsejtsüllyedés, a vizeletben észlelhető vér, az említett vérszegénység számos más betegségben is előfordul. Mindezek alapján azt lehet mondani, hogy a vesedaganat korai felismerése többnyire szerencse kérdése.

Ha a vesedaganat gyanúja a panaszok vagy bármelyik tünet alapján felmerül, megfelelő sorrendben kell a szükséges vizsgálatokat elvégezni.

A hasi ultrahangos vizsgálat nagy pontossággal el tudja különíteni a cisztát a daganattól, de arra vonatkozóan nem ad biztos támpontot, hogy a daganat jó- vagy rosszindulatú. Az ultrahangos vizsgálatnak is vannak korlátai, mert fél centiméternél kisebb elváltozást csak nagyon korszerű készülékkel és nagy gyakorlattal rendelkező szakember tud felismerni.

Számítógépes röntgenvizsgálat (ct) vagy mágneses rezonanciavizsgálat (mri) finomabb elváltozásokat is felfedezhet. Sokszor ct-, mri-, de az újabban előszeretettel alkalmazott pozitronemissziós vizsgálat (pet) alapján sem lehet elkülöníteni a jó (adenoma, onkocitoma) és a rosszindulatú (carcinoma) daganatot. Ilyenkor szükség lehet sejt- vagy szövetminta vételére.

Szövettani vagy sejtminta vétele a vesék rejtett helyzete miatt csak ultrahang- vagy ct-vezérlettel, -irányítással lehetséges. A sejtmintavétel (citológia) vékony tűvel minimális fájdalom mellett kockázatmentesen elvégezhető. A vastag tűvel végzett szövetmintavétel valamivel nagyobb kockázattal, a vérzés veszélyével jár, de megbízhatóbb eredményt ad. A vese izotópos vizsgálata annak megítéléséhez szükséges, hogy az ellenoldali szerv működése elegendő-e, ha a beteg vesét eltávolítják. A csontváz izotópos vizsgálata érzékeny módszer a daganat okozta csontáttétek kimutatására. A mellkas röntgenvizsgálata, de még inkább a mellkas ct-vizsgálata a kivizsgálás része, mert a vesedaganat gyakran képez áttéteket a tüdőkben.

A fentiekből kiderül, hogy a veséből kiinduló rosszindulatú daganatok rendszerint nem okoznak jellegzetes panaszokat és tüneteket, egymástól a két fajta daganat szövettani vizsgálat nélkül gyakran nem különíthető el. A vesedaganat kezelésében többféle eljárás ismert, rendszerint ezek kombinációját alkalmazzák.

Kisebb, négy centiméternél nem nagyobb, az alsó vagy a felső pólusban elhelyezkedő, a környezetétől elhatárolt daganat esetén úgynevezett szervmegtartó műtétet (csonkolás) lehet végezni, de ehhez szükséges az eltávolított részlet azonnali szövettani vizsgálata. Amennyiben a szövettani vizsgálat azt bizonyítja, hogy az eltávolítás az ép szövetben történt, ezzel a beavatkozással is megelégedhetünk. Ugyancsak szervmegtartó műtétre kell törekedni abban az esetben, ha a daganat kétoldali, a beteg veseműködése egyéb okok miatt jelentősen károsodott vagy a betegnek csak egy (daganatos) veséje van. Más esetekben a vese eltávolítása indokolt. A veseeltávolítást napjainkban a jelentősen kisebb megterheléssel, gyorsabb felépüléssel járó laparoszkópos technikával végzik.

Alternatív eljárás a vese verőerének elzárása érfestéses technikával. Ezt néha nagy kiterjedésű daganatoknál a műtét előtt is el szokták végezni, mert a műtét alatti vérzés és vérveszteség így jelentősen csökkenthető, a daganat pedig megkisebbedik, könnyebben eltávolítható. Végleges megoldásként akkor alkalmazzák, ha a beteg idős, és általános állapota, kísérőbetegségei miatt a műtét fokozott kockázatot jelent, illetőleg ha a vizsgálatok alapján meg lehet állapítani, hogy a daganatos vese technikailag – előrehaladott állapota miatt – sebészi úton nem távolítható el.

Újabban terjed a radiofrekvenciás ablációnak nevezett módszer. Ennek során ultrahang irányításával tűt vezetnek be a daganat közepébe, és azt felmelegítve pusztítják el a daganatos szövetet.

Ha a csontban levő áttétek töréshez vezetnek, akkor a törések műtéti egyesítése és rögzítése indokolt lehet. Ugyancsak sebészeti (gerincsebészeti) beavatkozásra lehet szükség a csigolyákban elhelyezkedő áttétek esetében a fájdalom és az idegkárosodás (bénulás) megelőzésére. Ezekkel a beavatkozásokkal a betegséget meggyógyítani nem lehetséges, de a beteg életének meghosszabbítása, az életminőség javítása sikerül.

A kezelés formáját az onkológus szakember az összes lelet és a szövettani eredmény ismeretében határozza meg. Jó eredményeket lehet elérni a sebészi kezelés kiegészítéseként alkalmazott onkológiai kezeléssel.

Az orvos feladata, hogy a daganatos beteget életének e súlyos szakaszán megfelelő humánummal átvezesse, megadva a gyógyulás reményét. Szükséges a rendszeres ellenőrzés is.

Minden daganatos betegség esetében döntően befolyásolja a gyógyulást az, hogy milyen stádiumban ismerték fel. Az ultrahangos vizsgálatok elterjedése előtt rendszerint már előrehaladott állapotban kerültek a betegek műtétre, és nem álltak rendelkezésre a mai, korszerű gyógyszerek, az áttétek sebészi eltávolítását sem végezték, az eredmények meglehetősen elszomorítóak voltak. Ma a korai stádiumban felfedezett és megfelelően kezelt betegek 90-95 százaléka meggyógyul, munkaképességét visszanyeri.

Hasonló cikkeket olvashat a Vesebetegség.hu oldalon.