A két sportoló mintegy hétévnyi felkészülés után kötélbiztosítás mellett, de segédeszközök használata nélkül, szabad stílusban küzdötte le a világ legnehezebbjének tartott sportmászó útvonalát a 900 méter magas, szinte teljesen függőleges sziklafalon.
Barack Obama amerikai elnök, aki a Fehér Házból Twitter-üzenetben gratulált a rendkívüli teljesítményt felmutató sziklamászóknak, úgy fogalmazott: a két férfi „eszünkbe juttatja, hogy bármi lehetséges”.
A 30 éves Jorgeson és a 36 éves Caldwell rendkívüli vállalkozása egyike a National Geographic támogatott „az év kalandjának”. Mivel a napsütés miatt kiizzadtak, a két sportoló rendszerint alkonyatkor vágott neki a falnak.
A kísérletbe december 27-én vágtak bele. A sziklamászó páros a függőleges falon a mélység fölé kifeszített sátrakban pihent a mászás 19 napja alatt. Alkalmanként whiskyt is kortyoltak, vizeletüket a levegőbe ürítették, a használt toalettzacskókat pedig segítők közreműködésével juttatták le a sziklafalról.
A sziklafal tetejére először Caldwell ért fel helyi idő szerint szerda délután, majd a sziklaperemen állva várta be társa pár perccel későbbi érkezését. A két sportoló megölelte egymást, majd Jorgeson a feje felett tapsra emelte a kezét. A sziklamászó páros rövid pihenés után összeszedte a felszerelését, átöltözött, és elindult az El Capitan közeli csúcsára, ahol mintegy 200 ember várta őket, köztük Caldwell felesége és Jorgeson barátnője is.
Caldwell édesanyja elmondta, a fia már néhány nappal korábban felérhetett volna a csúcsra, azonban megvárta a társát, hogy együtt juthassanak fel a sziklafal tetejére. Jorgesonnak múlt héten két napig pihennie kellett, hogy gyógyulni hagyja a sziklafal borotvaéles peremen kisebesedett ujjait. Caldwellnek is voltak hasonló sérülései, amelyet speciális krémmel kezelt.
„Ez egy mély, időtálló és életre szóló barátság, amelyet a mászással eltöltött elmúlt hat év minden szenvedése edzett ilyenné” – mesélte.
A két sziklamászó a kisebesedett ujjakon kívül más fizikai megpróbáltatásokat is kénytelen volt leküzdeni, köztük zuhanásokat és sziklafalhoz csapódásokat, amelyek minden megcsúszás után bekövetkeztek. Ezek az esések a megfeszülő biztosítókötelek ijesztő rángatózásával értek véget.
A szabadmászók nem húzzák fel magukat köteleken és nem használnak vésőt, hogy kapaszkodási helyet vájjanak a sziklába. Centiméterről centiméterre másznak, kézujjaikkal, lábfejükkel a szikla kicsiny hasadékaiba vagy a szikla kicsiny, éles nyúlványaiba kapaszkodnak.
A páros már többször is próbálkozott a mászással, 2010-ben csak a táv harmadáig jutottak, miután egy vihar következtében fel kellett hagyniuk a kísérlettel. Egy évvel később Jorgeson bokáját törte egy hasonló próbálkozásban.
A nagy médiafigyelem által övezett mostani mászás alkalmával Jorgeson megrekedt a táv egy alacsonyabban fekvő szakaszán, amelyen aztán hét nap alatt 11 próbálkozás után jutott túl.
„Akármilyen kiábrándító is ez, a türelem, kitartás és akarat újabb dimenzióit tanulom meg. Nem adom fel, pihenni fogok, újrapróbálom és sikerülni fog” – posztolta a közösségi médiában.
Caldwell szintén nem számított újoncnak az El Capitanon, hiszen eddig 11 különböző útvonalon jutott fel szabadmászásban a csúcsára. Egy másik útvonalon 2001-ben 24 óra alatt teljesítette a mászást, csupán hónapokkal azután, hogy egy asztali körfűrésszel levágta a bal mutatóujját.
A Hajnalfalat legelsőként – igaz, segédeszközökkel – a legendás sziklamászónak, Warren Hardingnak 1970-ben sikerült bevennie.
