A gondos nevelésnek köszönhetően a kölykök szépen cseperednek. A karmosmajmoknál az utódok nevelésében az egész család szerepet vállal, azon belül is a legnagyobb terhet a hím viseli. Szó szerint, ugyanis a kicsinyek testmérete a kifejlett példányokhoz képest nagynak számít, a háton való cipelésük nehéz feladata ezért hárul elsősorban a hímekre, de a többi családtag is átveszi időnként a kölyköket.
A Dél-Amerika trópusi esőerdeiben honos faj egyedeit a Szegedi Vadaspark nemzetközi törzskönyvi program (ESB) keretében tartja. A vöröskezű tamarinnak is nevezett faj nem számít a legveszélyeztetettebb karmosmajmok közé, mint ahogy a Szegeden is látható aranyfejű oroszlánmajmocskák, a Liszt-majmocskák vagy a csupaszpofájú tamarinok, de őket is sújtja élőhelyük, az esőerdők rohamos pusztulása.
A kicsik még hosszú ideig a családjukkal maradnak, majd miután idősebb testvérként beletanulnak az utódgondozási feladatokba, körülbelül másfél év múlva – a törzskönyvi programmal egyeztetve – másik állatkertbe kerülnek.
A 20-28 centiméter hosszúságú, 400-500 grammos aranykezű tamarinok a mellső végtagjukat borító sárga szőrről kapták a nevüket. A majmocskák természetes élőhelyükön – Dél-Amerikában Ecuador, Peru és Bolívia amazonasi régiójától egészen az Amazonas torkolatának vidékéig – általában a magas fákon élnek, gyümölcsökkel, növények hajtásaival és rovarokkal, valamint apróbb emlősökkel táplálkoznak.
