Eseménydús napok a mostaniak a világ kereszténysége számára – bár az események egy részéről bizonyára jó szívvel lemondana minden valódi, hát hogyan is „kategorizáljunk”, mondjuk: humanista.
Történt ugyanis, hogy az Iszlám Állam líbiai szárnya lemészárolt hitéért huszonegy kopt keresztény munkást. A „bűnük” annyi volt, hogy életük árán is ragaszkodtak hitbeli meggyőződésükhöz, és nem álltak át az iszlám hit egy olyan típusú eltorzult eszmerendszerének követésére – mert azért most már szinte mindenhol olvashatunk arról, hogy az iszlám meg az Iszlám Állam körülbelül olyan közeli rokonok, mint a Velencei-tó és az Amazonas –, amelynek a világ számára ismert egyik fő jellemzője, hogy ki kell pusztítani mindenkit, aki nem ért egyet a tagok nézeteivel. És itt jegyezzük meg: a keresztények lefejezését iszlám vezetők és a Hamasz radikális iszlám palesztin szervezet is mélységesen elítélte.
Valószínűleg a katolikus egyházfő sem egészen úgy tervezte a hamvazószerdát megelőző napjait, ahogyan végül lefolytak. Bár már vasárnap „feladta a leckét” a Földnek – és a szerinte bezárkózott egyháznak – a negyvennapos nagyböjtre, húshagyókedden a Szent Márta-házban bemutatott szentmiséjén Ferenc pápa elképesztő nyíltsággal és a békeszerető emberek számára akár kézzelfogható reményt is hordozóan kijelentette: nem csak a huszonegy keresztény megölése tűrhetetlen, de az is, hogy bárki fegyvert szállít háborúban álló országoknak.
A fegyverrel kereskedő államok a halállal üzletelnek.
Ugye nem nehéz kitalálni, hogy ez nem egészen csak Líbiának, Egyiptomnak vagy a közel-keleti és közép-ázsiai térségnek szólt? (Az egyházfő 2013-as megválasztása óta többször elítélte már a fegyverkereskedelmet, és hangsúlyozta, hogy a háborúk mögött nagyon gyakran a fegyverkereskedelem üzleti érdekei húzódnak meg.)
A keresztény világ tehát ilyen lelkiállapotban kellene, hogy most beleálljon ebbe a negyvennapos lelki vándorlásba, a készülődésbe Jézus világmegváltó kereszthalálának és valóságos testi feltámadásának ünnepére.
Az időszak hátterét rendre felelevenítjük ilyenkor – ismétlés a tudás anyja.
A hetedik század óta ezzel a szerdai nappal kezdődik a nagyböjt. Hamvazószerdától húsvétvasárnapig így a böjti napok száma éppen negyven, mivel a vasárnapokat az egyház nem tekinti annak. A Szentírásban és az abból kiinduló keresztény hagyományban a negyvenes szám mindig az egyes események jelentőségét emeli ki. Jézus Krisztus nyilvános működésének megkezdése előtt negyven napot töltött a pusztában, negyven napig tartott a vízözön, negyven évig vándorolt a pusztában a zsidó nép, Mózes negyven napig tartózkodott a Sínai-hegyen, és Jónás próféta figyelmeztetésére negyvennapos böjtöt hirdettek Ninivében.
A negyvennapos böjt a negyedik századra vált általánossá a keresztény világban. A tizenegydik századig olyannyira szigorú volt, hogy késő délutánig semmit sem ettek, húst, tejterméket és tojást pedig a böjti napokon egyáltalán nem fogyasztottak. Az egyház mára enyhített a böjti szabályokon, de hamvazószerdára és nagypéntekre szigorú böjtöt ír elő: a 18 és 60 év közötti hívek csak háromszor étkezhetnek, és egyszer lakhatnak jól. E két napon és nagyböjt többi péntekén 14 évesnél idősebb tagjait arra kéri az egyház, hogy a böjti fegyelem részeként ne fogyasszanak húst.
A nagyböjt liturgikus színe a lila, amely a bűnbánatot jelképezi. Ugyancsak a bűnbánat jeleként marad el nagyböjt idején a szentmiséken az alleluja, amely a liturgiában az öröm legközvetlenebb kifejeződése. A templomot ebben az időszakban nem díszíti virág.
Az egyház sajátosan a nagyböjthöz kötődő szertartása a keresztúti ájtatosság, amelyen a hívek mintegy végigkísérik Krisztust a kereszthalála felé vezető úton. A böjt vallásos gyakorlata az imádság, a bűnbánat, a megtisztulás, az áldozat és a könyörgés, amely kifejezi az ember Isten iránti szeretetét és áldozatvállalását érte. A húsvétra készülés fontos részét képezik a mindennapi életben tett jó cselekedetek.
De lehet, hogy e dolgok befogadásához nem is kell ám vallásosnak lenni; kész szerencse, hogy mind ez idáig nem lett a hamvazószerdából például „Törd le egy pöttyös bögre fülét!” nap. A ma kezdődő nagyböjt időszaka lehet értékes azok számára is, akik nem hisznek Krisztusban – értük külön is imádkozik az egyház a nagyheti szertartások liturgikus elemeként. És nem mellesleg azokért is, akik a fent említett szörnyűségeket elkövetik bármilyen istenfélő közösség vagy személy ellen.
Erdő Péter bíboros, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke február 18-án 17 órakor az esztergomi bazilikában mutat be szentmisét a nagyböjt kezdetén.
