Minden 2011-ben, véletlenül kezdődött. Gabi Mann négyéves korában hajlamos volt arra, hogy elejtse az ételt, és amikor egy csirkefalat pottyant le, egy a közelben lévő varjú sietve felkapta. A madarak pedig elkezdték figyelni a lányt, reménykedve abban, hogy újabb potyabetevővel gazdagodhatnak.
Ahogy Gabi idősebb lett, azzal jutalmazta a varjak figyelmét, hogy úton a buszmegálló felé megosztotta velük a neki csomagolt ételt. A testvére pedig csatlakozott hozzá. Nem sokkal később a varjak délutánonként felsorakozva várták a lány buszát – újabb falatokban reménykedve. Két év elteltével Gabi és édesanyja napi rutinná alakította az etetést. Minden reggel friss vízzel töltötték meg a madárfürdetőt, mogyoróval szórták be az etetőket, és egy maroknyi kutyakaját is szórtak a fűre. Eközben a madarak hangos jelzésre várva gyülekeztek a telefonvezetékeken.
A varjak miután felették a mogyorót, csillogó apróságokat hagytak az üres tartályban. Ám ezek az ajándékok összevissza jelentek meg. Gabi olyan, apró fémdarabot is kapott, amin ez a felirat áll: „legjobb”. A lány máig nem tudja, hogy a madaraknak megvan-e a „másik fél” (melyen a „barát” szó áll), de örömmel tölti el a gondolatot, hogy egy egymással összeillő nyaklánc egyik felét viseli.
A jelenleg nyolcéves lány számára a legértékesebb egy gyöngyös doboz, melynek belsejében műanyag zacskókban az apró ajándékok sorakoznak. Mindegyik egyesével csomagolva és kategorizálva. Található benne kék legódarabka, sárga fülbevaló és miniatűr ezüstlabda is. Szokatlan gyűjtemény, de ezek a tárgyak Gabi számára értékesebbek az aranynál: minden egyes darabját a varjaktól kapta.
„Ha jó kapcsolatot akarsz kialakítani egy varjúval, akkor következetesen jutalmazd” – mondja John Marzluff, a Washington Egyetem vadvilág-tudományi professzora, akinek a varjak és a hollók a szakterülete.
Hogy mi a legjobb étel számukra? Néhány mogyoró héjában. Ez a magas energiatartalmú étel zajt csap, mikor a földre hull. Az állatok meghallják és gyorsan alkalmazkodnak a rutinhoz – mondja a professzor, aki kollégájával, Mark Millerrel készített tanulmányában arra keresi a választ, hogy milyen viszony van a varjak és az őket etető emberek közt. Mint állítják, a varjú és az ember kapcsolata nagyon személyes, kétoldalú kapcsolat, ahol a két fél megérti egymás jeleit.
A madarak azzal kommunikálnak, ahogyan repülnek, ahogyan mozognak a földön és ahova ülnek. Az ember megtanulja a nyelvüket, a varjak pedig megtanulják az etetési szokásokat. Elkezdik megismerni egymást, és bízni a másikban.
De a varjú ajándéka nem garantált. Sőt ahogy a professzor fogalmaz, néha olyan ajándékot adnak, amit társaiknak is adnának. A seattle-i lány is kapott már néhány egészen furcsa dolgot, például rákollót is. De a legcsodálatosabb ajándék pár hete érkezett a családhoz. Liza, Gabi anyukája rendszeresen fotózza a madarakat, ám egy fényképezés alkalmával elvesztette a gép objektívsapkáját. Egy varjú pedig – a család madárfigyelő kamerájának felvétele alapján – visszahozta és letisztítva elhelyezte az objektívot a madárfürdetőnél.
