Megtalálni az igazit, azt az embert, akivel összeköthetjük életünket, nemes, hosszú és egyben nehéz küldetés. William Shakespeare világhírű művében Rómeónak és Júliának számtalan akadályt kellett leküzdeniük, hogy egymáséi legyenek. De Jane Austen 1813-es Büszkeség és balítélet című alkotásában is csak nagy küzdelem árán teljesedhetett be Mr. Darcy és Lizzy szerelme. De mi alapján kezdünk vonzódni az ellenkező nemhez? Miért lettek egymáséi a „felfedező” személyiségtípusba tartozó Rómeó és „igazgatói” erényekkel rendelkező Júlia? Ha szigorú, tudományos szempontból közelítünk a szerelemhez, akkor Dr. Helen Fisher elméletét érdemes citálni. A biológiai antropológia professzora szerint négy különböző személyiségtípusa van az embereknek, és mindegyikhez egy-egy speciális hormon kapcsolódik.
– A felfedező (felderítő) típus, akinek szervezetében a dopamin az uralkodó, hajlamos keresni az újdonságokat, vágyik arra, hogy a megszokottól, a szürke hétköznapokból kiszakadjon;
– Az építő típusú személyek szervezetében a szerotonin van túlsúlyban, ezek az egyének nyugodtabbak, hűségesek és kiegyensúlyozottak – ráadásul meg is dolgoznak azért, hogy a tökéletes állapot létrejöjjön;
– Az igazgató (rendező) típus esetében magas tesztoszteron szint figyelhető meg, amelyekkel olyan tulajdonságok járnak együtt, mint a határozottság és a jó stratégiai gondolkodás;
– A tárgyaló típusnál az ösztrogén hormon dominál, aki kifejezetten jó verbális és szociális és kombinatív készségekkel rendelkezik;
Mindannyian a fent leírt négy személyiségtípus egyedi elegyei vagyunk, ezek határozzák meg lényünket, és azt, hogy miképp választunk társat.
A bennünk rejlő személyiségtípusokat ugyan megváltoztatni nem lehet, azonban a társkereső oldalak és a különböző, telefonra letölthető applikációk megjelenése lehetőséget biztosít arra, hogy „új jellemrajzot” építsünk ki magunkról. „A való életben egy-egy találkozás alkalmával próbáljuk előnyös oldalunkat mutatni, de az internet jóval több lehetőséget biztosít arra, hogy előtérbe helyezzük erősségeinket és leplezzük gyengeségeinket” – mondta az MNO-nak Németh Erzsébet, szociálpszichológus. A szakember kitért arra, hogy ugyan számtalan fájdalom érheti a világhálón társat kereső személyt (főleg egy-egy átverés, csalódás miatt), de nem szabad elbátortalanodni. „A világháló egy remek eszköz arra, hogy párra találjunk, ráadásul az ember alkalmazkodik az újdonságokhoz.” Mint megjegyezte, a digitális világ új szociális képességeket helyezett előtérbe: „egy jó levelet megírni, »eladni magunkat« legalább annyira nehéz, mint az utcán odamenni valakihez” – tette hozzá a szakember.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!